Ordenáré trollok

Az online kommunikációval az emberi agy nem igazán tud mit kezdeni, hiszen évezredek alatt úgy fejlődtünk, hogy szavak mellett hangsúlyokból, arckifejezésekből, testtartásból és hasonló jelekből értjük meg embertársaink szándékait, amikor kommunikálunk egymással. A kommentszekciókban viszont nonverbális jelek nélkül, kevés kontextussal, ismeretlenül, sokszor még a másik személyazonosságát sem ismerve kommunikálunk emberekkel. Emiatt pedig nem tudunk annyira empatizálni másokkal, kevésbé tudjuk mások üzeneteit dekódolni és kevésbé tudjuk a saját érzelmeinket szabályozni, megváltozik a viselkedésünk. Ennek hatására pedig könnyebben válunk ordenáré trollokká.

Forrás: Csurgó Dénes: Internetes trollnak születni kell c. írása

A globális elme

Ha elmének tekintjük a nyolcmilliárd, modern kommunikációval összekötött emberi agy tevékenységét, jó közelítéssel ráismerhetünk magunkra, csak éppen a méretek és a hatások mások. Milliószám tülekednek hírek, események, teendők, elméletek, elképzelések, javaslatok a világ figyelméért. Racionalitásnak kevés nyoma van. A globális elme bóklászik, tegnap a nők megaláztatására figyelt, ma egy vénemberre, aki töménytelen pénzével általa ideálisnak képzelt rendszereket akar építeni mindenfelé, holnap talán egy cunami lesz érdekes, vagy nagyobb földrengés, esetleg az, hogy miért fullasztó Peking levegője, tudjuk már azt is, hogy áprilisra nem lesz víz Dél-Afrika legnagyobb városában egy csepp se. Mindenkit érdekel mi lesz velük. Csinálni egyelőre nem csinál senki semmit.

Bóklászik a glóbusz elméje. Szabad akarata van?

Forrás: Csányi Miklós: A globális elme c. írása

Pletykaelmélet

Yuval Noah Harari szerint az embereket a pletyka tette együttműködővé. Sapiens című könyvében így ír erről:

A nyelv a pletykálkodás eszközéül fejlődött ki. E szerint az elmélet szerint a Homo sapiens alapvetően társas állat. A szociális együttműködés túlélésünk és szaporodásunk igazi kulcsa. Az egyénnek nem elég az oroszlánok és bivalyok hollétét ismernie. Sokkal fontosabb tudnia azt, hogy a hordában ki kit utál, ki kivel fekszik le, ki becsületes és ki csalárd. A néhány tucat egyén közötti örökké változó viszonyok követéséhez szükséges megszerzendő és tárolandó információ mennyisége megdöbbentő. Egy 50 tagú hordában 1225 egyéni kapcsolat és számtalan összetettebb kombináció létezik. Minden emberszabású majom élénk érdeklődést mutat az ilyen típusú információ iránt, viszont képtelenek hatékonyan pletykálni. A Neander-völgyieknek és az ősi Homo sapiensnek is nyilván nehézséget okozott egymás háta mögött sutyorogni – pedig ez a sokat ócsárolt képesség nélkülözhetetlen nagyobb számú egyed együttműködéséhez. Az arról szoló információk, hogy kiben lehet és kiben nem lehet megbízni azt jelentették, hogy a kisebb hordákból nagyobbak lettek, és a sapiensek az együttműködés szorosabb és elvontabb formáit tudták kifejleszteni. A pletykaelmélet tréfának tűnhet, de számtalan tanulmány támasztja alá. Az emberi kommunikáció zöme – akár e-mail, akár telefonhívás, akár újságcikk formájában – még ma is pletyka. Annyira természetes jelenség, hogy úgy tűnik, mintha a nyelvünk kifejezetten erre a célra fejlődött volna ki. Azt gondolják, hogy a történészprofesszorok az első világháború kitörésének okairól csevegnek ebéd közben, vagy az atomfizikusok a kvarkokról társalognak a konferenciák kávészüneteiben? Néha így is van. De leginkább a professzorasszony a téma, aki rajtakapta a férjét egy másik nővel, esetleg a tanszékvezető és a dékán közti veszekedés, netán az a híresztelés, hogy az egyik kolléga luxusautóra költötte a kutatásaira kapott pénzt.

Forrás: Szvetelszky Zsuzsanna és Bodor-Eranus Eliza: A pletyka természete c. könyv, Miért pletykálunk? c. fejezet

Figyelj rám!

Ha beszél hozzád a másik, akkor általában arra figyelsz, amit mond. Ha viszont csendben van, akkor jobban tudsz figyelni rá. Teljesen mást jelent arra figyelni, amit a másik mond, vagy magára az emberre összpontosítani. A beszéd mögé el tud bújni az ember, és akkor a másik nem rá figyel, hanem a mondandójára. Sokszor pontosan arra használjuk a szavakat az emberi kapcsolatainkban, hogy eltereljük magunkról a figyelmet, s a szavakból építünk falakat.

Ha a másik nem figyel ránk, miközben beszélünk hozzá, általában azt mondjuk: „Figyelj már Rám!” Ilyenkor azonban valójában nem azt akarjuk, hogy ránk figyeljen, hanem arra, amit mondunk neki. Mert ha tényleg azt szeretnénk, hogy ránk figyeljen, akkor nem dumálnánk, hanem elhallgatnánk és csöndben maradnánk.

Persze nem minden csend az a csend, amiről most beszélek. A szavak szintjéhez képest van az úgynevezett beszéd alatti [mindegy mit mond] és beszéd feletti [néma kommunikáció] csend. Hatalmas különbség van csend és csend között.

Forrás: Váradi Tibor: Lélektől lélekig c. könyv, A párkapcsolat öt oszlopa c. fejezet

A tudomány iránti érdeklődés

Wigner Jenőnek 85. születésnapja előtt egy nappal, 1987. november 16-án a budapesti József Attila Gimnázium diákjai az alábbi kérdést tették föl: Professzor Úr bízik az emberiség jövőjében? Alább a válasz egy részlete olvasható.

Lehet, hogy az emberi képességnek is vannak határai. A fizika sok örömet okozott nekem, szeretem. De ha a tudomány rafinálttá, komplikálttá válik, talán csökkenni fog az iránta mutatott érdeklődés. Az amerikaiak egyre több időt töltenek a televízió előtt.

Ezzel kapcsolatban engem nagyon bánt, hogy még nem kaptunk jelet más civilizációktól. Valószínűleg vannak más bolygók is, rajtuk valószínűleg vannak értelmes lények. Az is valószínű, hogy ezek egy részének jobban kifejlett a tudása, mint nekünk. Hogy mégsem léptek velünk kapcsolatba, az meglep. Nem közvetlen látogatásra gondolok, hiszen a legközelebbi bolygórendszer távolsága 4 fényév vagy még több. De mégis meglep, hogy nem érdeklődnek irántunk, hogy nem létesítenek velünk összeköttetést. Talán csak egy lakott bolygó van ma a Világmindenségben, csak egy faj, amelyik igazán érdeklődő? Amitől félek, hogy azok ott talán már abbahagyták, és az emberek is csakhamar megunják a tudományt. Mi most még nem tudunk rádiókapcsolatot ajánlani nekik. De 50 év múlva valószínűleg képesek lennénk erre. És valószínű, hogy egyes civilizációk több mint 50 évvel előttünk járnak. Nem érdeklődnek, nem kívánnak velünk kapcsolatba lépni? Remélem, tévedek. Remélem, tévedek akkor, amikor attól félek, hogy csökkenni fog az emberiség tudomány iránt mutatkozó érdeklődése.

Forrás: A múlt magyar túdósai c. sorozat, Marx György: Wigner Jenő c. kötet, Újra itthon c. fejezet

Hogyan kommunikál a delfin?

Az ember a szavakat egymás után ejti ki, a szófüzérek hordozzák az információt. Feltételezések szerint a delfin hangképekkel kommunikál, ha például azt akarja mondani társának, hogy cápa, akkor azt a hangképet adja ki, amit a delfin szonár a cápa testéről visszaverődve képez a delfin fülében. Olyasféle kommunikáció ez, mintha emberek villámgyorsan képesek lennének élethű festményeket festeni, és azokkal kifejezni mondanivalójukat egymásnak.

Forrás: Csányi Vilmos: Van ott valaki? c. könyv, Földönbelüli intelligenciák c. írás