Genetikai forradalom

A kamrában hónapokon át, rothadás nélkül érő paradicsom. A klímaváltozást jobban tűrő növények. A malária terjesztésére képtelen szúnyogok. Szuperizmos rendőr- és katonai kutyák. Tehenek szarv nélkül.

Ezek az organizmusok talán túlzásnak tűnnek, pedig már léteznek a génszerkesztésnek köszönhetően. S mindez csak a kezdet. Miközben ezeket a sorokat írom [Jennifer A. Doudna kémiai Nobel-díjas], a körülöttünk lévő világot forradalmasítja a CRISPR-Cas9 génszerkesztő technológia, akár készen állunk rá, akár nem. A következő néhány évben ez az új biotechnológia nagyobb terméshozamú növényeket, egészségesebb állatállományt és táplálóbb élelmiszereket fog biztosítani. Néhány évtizeden belül akár olyan genetikailag módosított sertések is születhetnek, amelyek szervdonorként szolgálhatnak az ember számára – de akár gyapjas mamutok, szárnyas gyíkok és egyszarvúak is létezhetnek majd. Nem viccelek!

Számomra is megdöbbentő a felismerés, hogy a földi élet történetében új korszak küszöbén állunk – egy olyan korszak előtt, amelyben az ember soha nem látott mértékű ellenőrzést gyakorolhat a bolygónkon élő fajok genetikai összetétele fölött. Ha ezt a képességünket építő jellegű dologra irányítjuk, az eredmények csodálatosak lehetnek, de lehetnek nem szándékos vagy akár végzetes következményeik is.

Forrás: Jennifer A. Doudna, Samuel H. Sternberg: Meghekkelt teremtés c. könyv, A CRISPR-állatsereglet c. fejezet

Biodiverzitás fontossága

Tudjuk, hogy változatlan fajdiverzitással az ökoszisztéma hatékonyabban őrzi meg a vizet és a tápanyagokat, és ez több biomasszát eredményez. Ezt fontos eszünkbe vésni, mert a biomassza az alapja a hasznnövényeknek és az asztalunkra kerülő élelmiszernek. Azt is tudjuk, hogy a fajok sokfélesége ismét csak központi jelentőségű a biomassza lebontásában és a tápanyagok felszabadításában, ami új termelést tesz lehetővé.

Mi több, mindinkább bizonyítottnak látszik, hogy az érintetlen biológiai diverzitás idővel stabilabbá teszi az ökoszisztémákat, mint az elszegényedett diverzitás. Sokféle mechanizmus játszik szerepet ebben, például az, hogy mindegyik fajnak másban mutatkozik meg az ereje. Az egyik faj hűvös nyarakon fejlődik jobban, a másik a perzselő hőségben. Ha egyes fajok visszahúzódnak vagy eltűnnek, a természet kevesebb variánssal játszhat, és mi kevésbé leszünk felvértezve mind a természetes ingadozásokkal, mind az ember okozta változásokkal – például a klímaváltozással – szemben.

Forrás: Anne Sverdrup-Thygeson: Terra Insecta – Miért csodálatosak és nélkülözhetetlenek a rovarok? c. könyv, Mi és a rovarok c. fejezet

Kicsi a bors, de nagyhatású

A fűszerek ízét adó molekulák nincsenek sokan, mégis óriási hatásuk volt a földrajzi felfedezésekre és a történelemre. A bors, a szerecsendió és a szegfűszeg kereskedelmének megszerzése hihetetlen erőfeszítésekre sarkallta az embereket, akik közben felfedezték a világot.

A bors feltehetően arab kereskedők révén került Európába ókori karavánutakon és a Vörös-tengeren át. A görögök már az i. e. V. században ismerték és gyógyítottak vele, mert mérgek ellenanyagának tartották, a rómaiak ételek ízesítésére használták. Az i. sz. I. évszázadban a Földközi-tenger felé irányuló importnak több mint a fele fűszer, főként bors volt. Felhasználása kettős célt szolgált, ízesítést és tartósítást, mivel az utóbbi célra a hűtést még nem tudták megvalósítani. A lassú szállítás és a friss élelem iránti nagy kereslet Rómában megoldást sürgetett: a bors elfedte a romló élelmiszer szagát, talán még a további romlást is lassította, és a szárított, füstölt és sózott ételek is fogyaszthatóbbá váltak fűszerezés után.

A középkori Európa néhány országa a borsot hivatalos pénzként használta. Egyfontnyi bors (45 dkg) értéke elég volt egy jobbágy felszabadításához. A keletről jövő kereskedelmi utak Isztambul felé haladtak, ahonnan a szállítmányok hajón érték el Velencét, a fűszerek európai kereskedelmét biztosító várost. A fűszerek iránti igény a felfedezések korának hajtóereje lett, mert számos uralkodó a gazdag Velencét elkerülő alternatív útvonalakat keresett, akár Afrika megkerülésével is. Így jutott el a portugál Vasco da Gama Indiába 1498-ban.

A XVII. századra azonban a fűszerkereskedelmet már nem az uralkodók pénzelték, így arra kényszerült, hogy önfenntartó legyen. 1600-ban Londonban megalakult a Brit Kelet-indiai Társaság, amit 1602-ben a Holland Kelet-indiai Társaság követett. A fűszerek kereskedelme hamarosan az angolok és a hollandok vetélkedésének színtere lett. Az angol kereskedők a hosszú hajóutak kockázatait azzal csökkentették, hogy a költségeket többen viselték a borsszállítmányban való részesedés reményében. Ez a gyakorlat hamarosan a társaság részvényeinek megvásárlásáig fejlődött, így némi túlzással a borsnak, azaz a piperinmolekulának a mai tőzsdei kereskedelem megalapítását is tulajdoníthatjuk.

Forrás: Simonyi Miklós: Emberek és molekulák c. könyv, A földrajzi felfedezések indítékai c. fejezet