Alighanem olyan fajt tisztelhetünk magunkban, melynek a fejlődése során sikerült két sor ellentétes irányú genetikai instrukcióból a lehető legtöbbet kihozni. Egyrészt – energiánkkal való takarékoskodás és feltöltődésünk érdekében – szeretjük a pihenést, a kényelmet, és a könnyű megoldásokat. Idegrendszerünk felépítésénél fogva élvezi a tétlenséget, és ez a hajlam őseinket igencsak segítette a túlélésben. Másrészt szeretünk célok felé is törekedni. Testünket-lelkünket latba vetni nehéz feladatok megoldása érdekében. Mindkét stratégia hasznos és fontos eszköze a túlélésnek. Az első arra ösztökél bennünket, hogy a nyugalmat keressük, a másik pedig arra sarkall, hogy rúgjuk fel a meglévő állapotot. Ezért vagyunk hajlandóak oly sokan oly sokat áldozni, néha még az életünket is kockára tenni ismeretlen dolgok megismerése, új gondolatok és eljárások megteremtése érdekében, vagy hogy tökéletes szintre fejlesszük valamely tulajdonságunkat. Az a társadalom, amely nem talál többé a kemény munkában örömöt, hanyatlásra van ítélve.
Forrás: Csíkszentmihályi Mihály és Barbara Schneider: Életre hangolva c. könyv, 1. fejezet
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kockázat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kockázat. Összes bejegyzés megjelenítése
2022. március 8., kedd
2021. január 28., csütörtök
Kicsi a bors, de nagyhatású
A fűszerek ízét adó molekulák nincsenek sokan, mégis óriási hatásuk volt a földrajzi felfedezésekre és a történelemre. A bors, a szerecsendió és a szegfűszeg kereskedelmének megszerzése hihetetlen erőfeszítésekre sarkallta az embereket, akik közben felfedezték a világot.
A bors feltehetően arab kereskedők révén került Európába ókori karavánutakon és a Vörös-tengeren át. A görögök már az i. e. V. században ismerték és gyógyítottak vele, mert mérgek ellenanyagának tartották, a rómaiak ételek ízesítésére használták. Az i. sz. I. évszázadban a Földközi-tenger felé irányuló importnak több mint a fele fűszer, főként bors volt. Felhasználása kettős célt szolgált, ízesítést és tartósítást, mivel az utóbbi célra a hűtést még nem tudták megvalósítani. A lassú szállítás és a friss élelem iránti nagy kereslet Rómában megoldást sürgetett: a bors elfedte a romló élelmiszer szagát, talán még a további romlást is lassította, és a szárított, füstölt és sózott ételek is fogyaszthatóbbá váltak fűszerezés után.
A középkori Európa néhány országa a borsot hivatalos pénzként használta. Egyfontnyi bors (45 dkg) értéke elég volt egy jobbágy felszabadításához. A keletről jövő kereskedelmi utak Isztambul felé haladtak, ahonnan a szállítmányok hajón érték el Velencét, a fűszerek európai kereskedelmét biztosító várost. A fűszerek iránti igény a felfedezések korának hajtóereje lett, mert számos uralkodó a gazdag Velencét elkerülő alternatív útvonalakat keresett, akár Afrika megkerülésével is. Így jutott el a portugál Vasco da Gama Indiába 1498-ban.
A XVII. századra azonban a fűszerkereskedelmet már nem az uralkodók pénzelték, így arra kényszerült, hogy önfenntartó legyen. 1600-ban Londonban megalakult a Brit Kelet-indiai Társaság, amit 1602-ben a Holland Kelet-indiai Társaság követett. A fűszerek kereskedelme hamarosan az angolok és a hollandok vetélkedésének színtere lett. Az angol kereskedők a hosszú hajóutak kockázatait azzal csökkentették, hogy a költségeket többen viselték a borsszállítmányban való részesedés reményében. Ez a gyakorlat hamarosan a társaság részvényeinek megvásárlásáig fejlődött, így némi túlzással a borsnak, azaz a piperinmolekulának a mai tőzsdei kereskedelem megalapítását is tulajdoníthatjuk.
Forrás: Simonyi Miklós: Emberek és molekulák c. könyv, A földrajzi felfedezések indítékai c. fejezet
A bors feltehetően arab kereskedők révén került Európába ókori karavánutakon és a Vörös-tengeren át. A görögök már az i. e. V. században ismerték és gyógyítottak vele, mert mérgek ellenanyagának tartották, a rómaiak ételek ízesítésére használták. Az i. sz. I. évszázadban a Földközi-tenger felé irányuló importnak több mint a fele fűszer, főként bors volt. Felhasználása kettős célt szolgált, ízesítést és tartósítást, mivel az utóbbi célra a hűtést még nem tudták megvalósítani. A lassú szállítás és a friss élelem iránti nagy kereslet Rómában megoldást sürgetett: a bors elfedte a romló élelmiszer szagát, talán még a további romlást is lassította, és a szárított, füstölt és sózott ételek is fogyaszthatóbbá váltak fűszerezés után.
A középkori Európa néhány országa a borsot hivatalos pénzként használta. Egyfontnyi bors (45 dkg) értéke elég volt egy jobbágy felszabadításához. A keletről jövő kereskedelmi utak Isztambul felé haladtak, ahonnan a szállítmányok hajón érték el Velencét, a fűszerek európai kereskedelmét biztosító várost. A fűszerek iránti igény a felfedezések korának hajtóereje lett, mert számos uralkodó a gazdag Velencét elkerülő alternatív útvonalakat keresett, akár Afrika megkerülésével is. Így jutott el a portugál Vasco da Gama Indiába 1498-ban.
A XVII. századra azonban a fűszerkereskedelmet már nem az uralkodók pénzelték, így arra kényszerült, hogy önfenntartó legyen. 1600-ban Londonban megalakult a Brit Kelet-indiai Társaság, amit 1602-ben a Holland Kelet-indiai Társaság követett. A fűszerek kereskedelme hamarosan az angolok és a hollandok vetélkedésének színtere lett. Az angol kereskedők a hosszú hajóutak kockázatait azzal csökkentették, hogy a költségeket többen viselték a borsszállítmányban való részesedés reményében. Ez a gyakorlat hamarosan a társaság részvényeinek megvásárlásáig fejlődött, így némi túlzással a borsnak, azaz a piperinmolekulának a mai tőzsdei kereskedelem megalapítását is tulajdoníthatjuk.
Forrás: Simonyi Miklós: Emberek és molekulák c. könyv, A földrajzi felfedezések indítékai c. fejezet
2020. november 2., hétfő
A puskázással leértékeljük magunkat
Magyarországon sokkal kevésbé ítéljük el a puskázást, mint más országokban. Mi diákcsínynek tekintjük, Angliában csalásnak, nincs is rá ilyen kedves szavuk: cheating, és kész. Ezzel a hozzáállásunkkal önmagában is növeljük országunk bétáját [az ún. szisztematikus kockázat értékét], és egy kicsit leértékeljük minden javunkat, beleértve a saját munkaérőnket is.
A befektetők ebbe az egy számba, a bétába sűritik minden korábbi tapasztalatukat egy adott országról, arról, hogy ott mennyire teljesülnek a reményeik. A bétához igazítják azt, hogy egy adott országban mekkora hozamot várnak el a befektetésüktől, mekkora hozam ellensúlyozza a rossz érzéseiket, saját és mások rossz emlékeit az abban az országban történt próbálkozásairól. Ezért végső soron, a hozamelvárásokon keresztül [lásd pl. bankbetétek kamata], a béta határozza meg az adott országban a dolgok értékét, minden dologét, még a munkaerőét is.
Forrás: Mérő László: Emberi matek – Ötperces írások c. könyv
A befektetők ebbe az egy számba, a bétába sűritik minden korábbi tapasztalatukat egy adott országról, arról, hogy ott mennyire teljesülnek a reményeik. A bétához igazítják azt, hogy egy adott országban mekkora hozamot várnak el a befektetésüktől, mekkora hozam ellensúlyozza a rossz érzéseiket, saját és mások rossz emlékeit az abban az országban történt próbálkozásairól. Ezért végső soron, a hozamelvárásokon keresztül [lásd pl. bankbetétek kamata], a béta határozza meg az adott országban a dolgok értékét, minden dologét, még a munkaerőét is.
Forrás: Mérő László: Emberi matek – Ötperces írások c. könyv
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)