A megvilágosító pofon

Lin-csi apát kolostorába egy nap vendég érkezett. A közeli kolostor elöljárója volt, az apát reggeli beszélgetései érdekelték. Egyszerű szerzetesként látogatta reggelente Lin-csi kolostorának keleti csarnokát.
– Mester! Áruld el nekem, mi Buddha tanításának lényege? – tette fel a vendég egy reggel az óvatlan kérdést, miután addig tisztelettudóan hallgatott. A szerzetesek elhűltek ekkora otrombaság hallatán. Lin-csi udvariasan elengedte a füle mellett a kérdést. De Ting apát, így hívták a szomszéd elöljárót, nem nyughatott.
– Mester! Mi Buddha tanításának lényege? – kérdezte ismét. Mire Lin-csi odasétált Tinghez, galléron ragadta, lekevert neki egy nagy pofont, majd ellökte magától. Ting először megtántorodott, aztán csak állt döbbenten, mintha még várna valamire. Ekkor Lin-csi rákiáltott.
– Ting apát! Miért nem köszönöd meg válaszomat mély meghajlással?
Ting erre, köszönete jeléül, mélyen meghajolt, és valóban őszinte hálát érzett szívében.
– Tudod-e már, Ting apát, hogy mi Buddha tanításának lényege? – kérdezte ekkor Lin-csi.
– Tudom – vágta rá Ting, aki addigra megvilágosodott a híres mester pofonjától.
– Hívek! – fordult most szerzeteseihez a mester. – Sajnálom, ami Ting apáttal történt. De elöljárók se lehetnek kivételek. Iránta érzett szeretetemtől hajtva még elmélkedőzsámolyomat is a fejéhez vágtam volna, csak hogy végre megvilágosodjon. Ám ha műveltebb szerzetessel van dolgunk, általában elég egy pofon. Elmélyében fény gyúlt, s nem keresgéli többé a nem létező könnyebbik utat. Mely nem maga a Tanítás, csak annak lényege. Nincs könnyebbik út, nincs rövidebb út, nincsenek fontos és kevésbé fontos részletek. Az egész megértése a cél, hogy aztán az egészet végre elfeledd. Ez az út. És ez se rövidebb, se hosszabb nem lehet – szólt Lin-csi mester, majd Ting apát felé meghajolva, magukra hagyta szerzeteseit, kolostorában, a Huo-to folyó partján.

Forrás: Su-la-ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában c. könyv, 6. beszélgetés

Az igazság szavakkal nem megfogható

A zen buddhizmus egyik alaptétele, hogy nem lehet meghatározni, mi a zen. Függetlenül attól, hogy milyen verbális térbe próbáljuk bezárni a zent, ellenáll és túlcsordul. Úgy tűnhet, hogy a zen magyarázatára fordított összes fáradozás időpocsékolás. De a zen mesterek és diákjaik nem így állnak hozzá. Például a zen koanok – bár verbálisak – a zen tanulmányozásának központi részei. A koanokat olyan „utalásoknak” tekintik, melyek bár önmagukban nem tartalmaznak elég információt ahhoz, hogy a megvilágosodáshoz vezessenek, mégis elégségesek lehetnek ahhoz, hogy egy tudatban megnyissák a megvilágosodáshoz vezető mechanizmusokat. Általánosságban azonban a zen szemlélete az, hogy a szavak és az igazság összeférhetetlenek, vagy legalábbis az igazság szavakkal nem fogható meg.

Forrás: D. R. Hofstadter: Gödel, Escher, Bach - Egybefont gondolatok birodalma c. könyv, IX. fejezet