A látás sérülékenységet feltételez. Különben ugyanaz ismétlődik. Sérülés nélkül nincs igazság, sőt észlelés sincs. Sérülés nélkül nincs se költemény, se művészet. Fájdalom és sérülés nélkül ugyanaz, a meghitt, a megszokott folytatódik.
Rilke a Malte Laurids Brigge feljegyzéseiben a látást sérülésként írja le. A látás maradéktalanul kiteszi magát annak, ami behatol énem ismeretlen zónájába. Látni tanulni tehát minden, csak nem aktív, tudatos folyamat. Inkább megtörténni-hagyás, vagy önmagunk kiszolgáltatása egy történésnek. „Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig. Most minden odakerül. Hogy mi történik ott, nem tudom.”
Forrás: Byung-Chul Han: A szép megmentése c. könyv, A sérülés esztétikája c. fejezet
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sérülés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sérülés. Összes bejegyzés megjelenítése
2021. szeptember 23., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)