A globális elme

Ha elmének tekintjük a nyolcmilliárd, modern kommunikációval összekötött emberi agy tevékenységét, jó közelítéssel ráismerhetünk magunkra, csak éppen a méretek és a hatások mások. Milliószám tülekednek hírek, események, teendők, elméletek, elképzelések, javaslatok a világ figyelméért. Racionalitásnak kevés nyoma van. A globális elme bóklászik, tegnap a nők megaláztatására figyelt, ma egy vénemberre, aki töménytelen pénzével általa ideálisnak képzelt rendszereket akar építeni mindenfelé, holnap talán egy cunami lesz érdekes, vagy nagyobb földrengés, esetleg az, hogy miért fullasztó Peking levegője, tudjuk már azt is, hogy áprilisra nem lesz víz Dél-Afrika legnagyobb városában egy csepp se. Mindenkit érdekel mi lesz velük. Csinálni egyelőre nem csinál senki semmit.

Bóklászik a glóbusz elméje. Szabad akarata van?

Forrás: Csányi Miklós: A globális elme c. írása

Elmebóklászás

Sokféle ötlet nyomakodik a figyelmemért, sürgős, de halasztható tennivalók, elkészítendő írások, barátok, ismerősök, határidők, ígéretek, emlékek. Nincsenek éles kontúrok, ködös kissé az egész, de a figyelmem kiemel egy-egy fontosabbnak tűnő valamit a gondolatok tömegéből, megnézem, átgondolom, fontolgatom, csakugyan olyan sürgős-e mint magát mutatni igyekszik, de eztán jön egy másik, tegnap is elfelejtettem, bosszantó, ma végzek vele.

Ismerős lehet ez a jelenség mindenkinek, a neurobiológia „mind wandering” néven emlegeti, ábrándozásnak, kalandozásnak lehetne fordítani, de én az elmebóklászást tartom a legmegfelelőbbnek. Az ige számtalan szinonimája is megerősít. Andalog, botorkál, kóvályog, mászkál, bolyong, ténfereg, csatangol, tekereg, sétafikál, kujtorog. Nekem valahogy az elme bóklászik, idekap, odakap, megáll és figyel valamire, aztán felismer egy fontosabbnak tartott szálat és azt követi. Az elme tudománya nagy jelentőséget tulajdonít ennek a képességünknek. Világosan kitűnik, hogy a tudatos, racionális gondolatok csupán parányi részét képezik az ember elmeműködésének. Hatalmas, a tudatalattival összefolyó gondolattömeg hullámzik, fénylik, halványul az ember elméjében. Sokkal kisebb a racionalitás szerepe, mint azt hinni szeretnénk. Emlékek, érzelmek, vágyak, apró elképzelések tolakodnak figyelmünkért, és tevékenységünkön csak nagyon konkrét cselekvés esetén lesz úrrá a racionalitás, amikor például szét kell valamit szedni, látjuk, itt egy csavar azt forgatni kell, azután a műanyag vacakot elfordítani, majd az egészet széthúzni, még mindig akad, mi a fene lehet vele?

Az elme bóklászik, válogat, szabad akaratot mímel, racionálisnak képzeli magát, pedig szertelen. Nekem egyre inkább úgy tetszik, hogy a kultúra egésze is az elméhez hasonlóan működik.

Forrás: Csányi Miklós: A globális elme c. írása

A demográfiai szükségszerűség

A házassági formákat a demográfiai szükség is módosította, a férfi- vagy a nőhiány, illetve a többlet is szabályozta. Például a Korán négy törvényes feleséget engedélyezett az igazhitűeknek, függetlenül a potenciális képességeiktől, mert az évszázadokig tartó iszlám kultúra terjeszkedő katonapolitikája miatt a háború során túl sok harcos elesett, így a nők kerültek többségbe csúfos gazdasági helyzetben, rossz életfeltételek mellett. Hasonlóképpen Luther nemcsak a hesseni őrgrófnak engedélyezte a kétnejűséget, hanem a vesztfáliai béke (1649) után Németországban általánosan támogatta a megengedett kétnejűséget, a háború okozta magas férfimoralitás miatt.

Forrás: Csányi Vilmos és Miklósi Ádám: Fékevesztett evolúció c. könyv, 5. fejezet

A pénz a dominancia szimbóluma

A pénz világa is megszaladási jelenség eredménye. A pénz tulajdonképpen a hatalom, a dominancia szimbóluma. A dominancia gyors változásait, cseréjét, elosztását teszi lehetővé. Elmegyek egy gyárba, és alávetem magam az ottani vezetők dominanciájának, azt teszem, amit mondanak. A hónap végén ezért pénzt kapok, ami a dominancia szimbóluma, elmehetek egy boltba és rámutathatok egy tárgyra, ezt kérem, és néhány dominanciaegység átnyújtása után meg is kapom. Az ember elosztási hajlandósága, a szabálykövetés készsége és a dominanciaalávetési készség tulajdonságai mutatkoznak meg ebben a folyamatban. Ez mindaddig zseniális etológiai természetű kivitelezése a nagyobb tömegekben jelentkező dominanciabproblémák megoldásának, amíg a szimbólum léptéke nem szalad meg. A milliók, milliárdok létezése, elnyerhetősége és osztogatása tipikus megszaladási jelenség. Ha valaki megvesz egy százezreket foglalkoztató vállalatot, nincs semmiféle módja arra, hogy az ott dolgozókat a szó eredeti jelentése szerint dominálja. Nem is ismeri őket. Nem sokat tehet velük közvetlenül, a pénz szimbóluma egy másik játékteret nyitott meg számára, ahol csak szűk körön belül érvényesül a hatalma, dominanciája.

Forrás: Csányi Vilmos és Miklósi Ádám: Fékevesztett evolúció c. könyv, 1. fejezet

Hogyan kommunikál a delfin?

Az ember a szavakat egymás után ejti ki, a szófüzérek hordozzák az információt. Feltételezések szerint a delfin hangképekkel kommunikál, ha például azt akarja mondani társának, hogy cápa, akkor azt a hangképet adja ki, amit a delfin szonár a cápa testéről visszaverődve képez a delfin fülében. Olyasféle kommunikáció ez, mintha emberek villámgyorsan képesek lennének élethű festményeket festeni, és azokkal kifejezni mondanivalójukat egymásnak.

Forrás: Csányi Vilmos: Van ott valaki? c. könyv, Földönbelüli intelligenciák c. írás

Mi a felső határa az emberiség létszámának?

Az ember belement egy technológiai útvesztőbe. És igazából nagyon sokan vannak, akik azt mondják, hogy a még gyorsabb fejlődés kiút a populációs robbanásból, a klímaváltozásból, a nyersanyaghiányból, az energiahiányból, mert hiszen a technológiával olyan, akár ma még teljesen ismeretlen tudás birtokába kerülünk, amellyel ezeket a problémákat játszi könnyedséggel meg lehet majd oldani. És semmiféle komoly ellenvetés nincs, mert az ismereteink nem tartalmaznak olyan korlátokat vagy határokat, amelyek ne tennék lehetővé, hogy akár egy húszmilliárdos emberiség békésen élljen. De azt is látnunk kell, hogy az ember annak idején úgy keletkezett, hogy bizonyos életfeltételek közötti létre optimalizálódott. Ez egy szavannás, kellemes, meleg tájon való élet volt. És az, ami egy húszmilliárdos, technologizált emberiségre vár, az valami egészen mesterséges dolog, ami borzasztóan különbözik ettől. A hetvenes években egyszer volt a New Scientistben egy cikk, amelyben két kutató azt a kérdést tette fel, hogy mi a felső határa az emberiség létszámának. Van-e ilyen? Én is fel szoktam tenni ezt a kérdést a hallgatóimnak, és az értelmesebbeknek, évente egy-kettőnek, akik meg tudják fejteni, nem kell vizsgázni. A feltétel az, hogy maradunk az ismert tudomány lehetőségein belül, de minden problémát tudományosan meg tudunk oldani. Feltéve, hogy az emberiség szaporodásának nem lesz semmilyen kulturális korlátja, van-e valamilyen fizikai vagy egyéb korlátja? És hosszas fejtörés után megtalálták a korlátot. A korlát a bőr hőmérséklete. Amikor elérik az általuk számolt végső határt, ez hozzávetőleg négyszázmillió milliárd ember. Ezek egy kétezer méter vastagságú lakórétegben élnek, a vizek, a tengerek már kiszárítva, és egy két vagy három köbméteres térben van mindenki, amibe a táplálékcsatornák, a szennycsatornák és a kommunikáció van bekapcsolva. A probléma egy alapvető fizikai, termodinamikai tétel, tudniillik ahhoz, hogy ezt az életfolyamatot lehetővé tegyék, energiát kell befektetni, és ennek az energiának 33%-a mindig hővé alakul. Ez nem lehet kevesebb. Ezt a hőt el kell vezetni a bolygóról, erre szolgál ötezer kilométer magasan egy abszolút fekete testből épített kisugárzó szerkezet, ami a belül keletkezett hőfölösleget eltávolítja. Ugye a világűrben abszolút nulla fok van, belül 37, mert ha tartósan 37 fölött lenne, akkor az ember meghalna.

Forrás: Révai Gábor: Beszélgetések nem csak tudományról Csányi Vilmos etológussal és Lukács Béla fizikussal c. könyv, Mi "van" és mit hiszünk c. fejezet