A vizsgált személyeknek azt az instrukciót adták, hogy felvillanó ingerekről döntsék el
a lehető leggyorsabban és legpontosabban, hogy azok melyik oldalon jelentek meg.
Azonban minden inger előtt felvillant egy másik kép is, egy ún. kulcsinger,
aminek megjelenési helye véletlenszerűen váltakozott, és nem vetítette előre
a későbbi inger felbukkanásának helyét. A vizsgált személyek akkor voltak a leggyorsabbak,
amikor a kulcsinger ugyanazon az oldalon jelent meg, mint az azt követő inger,
amire a döntésüket meg kellett hozni, és a legrosszabban akkor teljesítettek,
ha a kulcsinger és a valódi inger épp ellenkező oldalon jelent meg.
Ugyanilyen hatással volt a valamelyik irányba néző arc is, ha ezt használták figyelemelterelő kulcsingerként.
A hatást továbbá egyszerű balra és jobbra mutató nyilakkal is kimutatták.
Ha viszont olyan képet mutattak, melyen nyilak is voltak, de velük ellentétes irányba néző arc is volt a képen,
akkor szemmozgáskövető kamera segítségével kimutatták, hogy sokkal fontosabb információ számunkra
a személy tekintete, mint a nyíl iránya. Ennek egy gyakorlati folyománya például az,
hogy a bűvészek be tudnak csapni minket. Oda nézünk ugyanis, ahová tekintetükkel irányítják a figyelmünket.
Forrás: Zimmer Márta: Arcészlelés c. könyv (Akadémiai Kiadó Pont könyvek c. sorozat), Az arcok mint szociális ingerek c. fejezet