Csettintgetés

Thanos, a Marvel Bosszúállók című mesefilmjének főgonosza hiába szerzett rajongókat a Redditen is azzal, hogy egyetlen csettintéssel felére akarta csökkenteni az univerzum lakóinak számát, a Földön még ez sem segítene sokat, a mostani számok alapján 4 milliárd emberrel is csak 3,2 hektárra nőne a bolygó egy főre vetített biokapacitása, azaz a mostani életszínvonalunkat nagyjából megtartanánk, de ha újra szaporodni kezdünk, vagy akár minimálisan is több erőforrást kezdünk használni a kényelmünk további növelése érdekében, akkor újra fenntarthatatlanná válik az életünk Thanos csettintése után is. Ráadásul a világ népessége 1974-ben volt 4 milliárdos, azaz ha ugyanebben a szociális és gazdasági rendszerben maradva kerülnénk vissza a 4 milliárdos szintre, Thanos kevesebb mint ötvenévente járhatna vissza csettintgetni.

Forrás: Sarkadi Zsolt: Nyolcmilliárdan vagyunk c. cikke (telex.hu)

A természettudomány egyetemes hatása

Az emberiség egyetemes történetének megalkotásában a modern természettudomány igen alkalmas kiindulási pont, lévén az egyetlen a fontos társadalmi tevékenységek közül, amely a közfelfogás szerint irányzatos és egyben kummulatív, vagyis eredményei felhalmozódnak, ám hogy végső soron miképp befolyásolja az emberi boldogságot, az nem világos. A természet fokozatos meghódítása, amely a tudományos módszer kifejlesztésével vált lehetővé a XVI. és XVII. században, szigorú szabályok alapján ment végbe, s ezeket a szabályokat nem az ember, hanem a természet és a természet törvényei határozták meg.

A modern természettudomány kibontakozása azonos hatással volt a társadalomra, két okból is. Először is a technika döntő katonai előnyöket biztosít azoknak az országoknak, amelyek rendelkeznek vele, s mivel az államok nemzetközi rendszerében mindig fennáll a háború eshetősége, egyetlen állam sem engedheti meg magának, ha ragaszkodik függetlenségéhez, hogy lemondjon védelmi eszközei modernizálásáról. Másodszor, a modern természettudomány mindenütt egyforma lehetőséget nyújt és egyforma határokat szab a gazdaságnak, a termelésnek. A technika jóvoltából korlátlanul szaporíthatók a javak, és így kielégíthetők a mindinkább sokasodó emberi vágyak. Ez a folyamat egyre egységesebbé teszi a társadalmakat, tekintet nélkül történelmi eredetükre vagy kulturális örökségükre.

Forrás: Francis Fukuyama: A történelem vége és az utolsó ember c. könyv, Bevezetés

Globalizációs analógia

A gazdasági lények egyes fajai is egymásból jönnek létre, akár a darwini evolúcióban. A biológiában egy majdnem globális genetikai kód által generált sokféle élőlénnyel van dolgunk. Az élőlények egyik része globális, a másik lokális. Globális lény például – azaz a világ minden táján tenyészik – a patkány, a csótány, a szúnyog és persze az ember. Lokális lények például azok, amelyek csak a tűzhányók belsejében vagy a szavannákon, tehát a világ egy adott pontján találták meg a fennmaradásukhoz szükséges feltételeket. Vagy a bánáti bazsarózsa, amely sehol a világon, kizárólag a Zengő északi oldalán él meg. Más kérdés, hogy néhány milliárd forintból másutt is lehetne neki életteret teremteni. Vagyis: ha a globalizáció ellen lázad valaki, az nagyjából olyan, mintha a genetikai kód ellen lázadna. Még akkor is, ha komoly okaink vannak rá, hogy lázadjunk ellene, hiszen ki szereti, hogy a természet szúnyogokkal is benépesítette a földbolygót.

Forrás: Mindörökké evolúció című kötet, Mérő László: A pénz biológiája

Talajképző és megporzó szolgáltatások

Nem könnyű beárazni a rovarok által biztosított szolgáltatásokat, bár azért vannak akik megpróbálják. A sok megporzó rovar globális évi hozzájárulását például 577 milliárd dollárra becsülik - ami majdnem annyi, mint az Egyesült Királyság 2015-ös folyó bevételének kétharmada. A lebontás és a talajképződés értéke négyszer akkora, mint a megporzásé összesen. Bár ezek a mennyiségek eléggé közelítőlegesek, azt azért megmutatják, hogy a rovarok hozzájárulása pénzben kifejezve is nagyon értékes, ezért gazdasági szempontból is érdemes rájuk vigyázni.

Forrás: Anne Sverdrup-Thygeson: Terra Insecta – Miért csodálatosak és nélkülözhetetlenek a rovarok? c. könyv, Mi és a rovarok c. fejezet

A növekedési pálya stabilitása

Bizonyos esetekben a gazdasági növekedés nemcsak a növekedési ütemre vonatkozó számszerű állandóságot, hanem egyfajta stabilitást is mutat. Jánossy Ferenc ezzel kapcsolatos klasszikus megfigyelése és elmélete szerint, ahogy azt A gazdasági fejlődés trendvonaláról című könyvében kifejtette, ha egy ország gazdaságát valamilyen külső hatás – háború vagy netán világválság – a korábbi állandó növekedési ütemű trendtől jelentősen eltéríti, akkor a hatás elmúltával a gazdaság növekedését kifejező görbe, mintha csak a keletkezett lemaradást igyekezne pótolni egészen addig a pillanatig, amíg el nem éri a korábbi trendvonal potenciális meghosszabbítását, a megszokottnál sokkal meredekebben emelkedik. Ezután viszont a növekedést kifejező görbe megtörik, mégpedig olyan élesen, mintha egy falba ütközne, és a termelési görbe olyan pályán halad tovább, amely a trendvonal válság előtti irányát követi. Eszerint a növekedési pályát ezekben az esetekben egyfajta stabilitás jellemzi, hiszen mint az egyszer meglökött inga is, visszatalál oda, ahol lett volna akkor is, ha a külső okok kiváltotta válság nem következik be.

A ma már rendelkezésünkre álló, akár egy évszázadot is meghaladó hosszúságú idősorok alapján kimutatható, hogy számos ország esetében az 1929–33-as világgazdasági válság, illetve a két világháború hatására kibillent gazdaságok előbb-utóbb csakugyan visszatértek saját évszázados trendjükhöz.

Ez alapján úgy gondolhatjuk, hogy a katasztrófák korának a két világháború és az 1929–33-as világválság által jellemzett időszaka eltérítette például Németország és az Egyesült Királyság gazdasági növekedését a hosszú távú trendtől. Az ezt követő, lényegében a hetvenes évek olajválságáig tartó aranykor pedig egy hosszú utolérési szakasznak tekinthető.

Forrás: A határok Átlépése c. könyv, Fokasz Nikosz: Rend, kreatív feszültség és innovációk komplex szociális rendszerekben c. tanulmány