Az emberiség egyetemes történetének megalkotásában a modern természettudomány igen alkalmas kiindulási pont, lévén az egyetlen a fontos társadalmi tevékenységek közül, amely a közfelfogás szerint irányzatos és egyben kummulatív, vagyis eredményei felhalmozódnak, ám hogy végső soron miképp befolyásolja az emberi boldogságot, az nem világos. A természet fokozatos meghódítása, amely a tudományos módszer kifejlesztésével vált lehetővé a XVI. és XVII. században, szigorú szabályok alapján ment végbe, s ezeket a szabályokat nem az ember, hanem a természet és a természet törvényei határozták meg.
A modern természettudomány kibontakozása azonos hatással volt a társadalomra, két okból is. Először is a technika döntő katonai előnyöket biztosít azoknak az országoknak, amelyek rendelkeznek vele, s mivel az államok nemzetközi rendszerében mindig fennáll a háború eshetősége, egyetlen állam sem engedheti meg magának, ha ragaszkodik függetlenségéhez, hogy lemondjon védelmi eszközei modernizálásáról. Másodszor, a modern természettudomány mindenütt egyforma lehetőséget nyújt és egyforma határokat szab a gazdaságnak, a termelésnek. A technika jóvoltából korlátlanul szaporíthatók a javak, és így kielégíthetők a mindinkább sokasodó emberi vágyak. Ez a folyamat egyre egységesebbé teszi a társadalmakat, tekintet nélkül történelmi eredetükre vagy kulturális örökségükre.
Forrás: Francis Fukuyama: A történelem vége és az utolsó ember c. könyv, Bevezetés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése