Nulla a cél

A klímaváltozással kapcsolatban két számot kell megjegyeznünk. Az első: ötvenegy milliárd. A második: nulla. Jellemzően évente nagyjából ötvenegy milliárd tonna üvegházhatású gázt bocsátunk a légkörbe. Bár ez a szám évről évre változhat valamenniyt, általában emelkedik. Jelenleg itt tartunk. A nulla pedig az a szám, amelyet meg kell céloznunk. Ahhoz, hogy megfékezzük a felmelegedést, elkerüljük a klímaváltozás legrosszabb következményeit, az embereknek le kell állítaniuk az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Hadd hozzak egy érthető hasonlatot: a klíma olyan, mint a fürdőkád, amely lassan megtelik vízzel. Még ha egészen lassú sugárban töltjük is, a kád előbb-utóbb megtelik, a víz pedig kiömlik a padlóra. Ezt a katasztrófát kell elkerülnünk. Ha csak azt tűzzük ki célként, hogy csökkenjen a kibocsátás – de ne álljon le –, az nem lesz elég. Kizárólag nulla lehet a cél.

Forrás: Bill Gates: Hogyan kerüljük el a klíma katasztrófát, Bevezetés

Az esőerdő légzése

Egyes változások az éghajlati rendszer más részeire is hatással lesznek, visszafordíthatatlan és néha megjósolhatatlan károkat és a globális felmelegedés gyorsulását okozva.

Egy bizonyos pont után például az amazonasi esőerdőben zajló folyamatok visszafordíthatatlanná válhatnak, nem csak létfontosságú változatosságától fosztva meg bennünket, hanem egy alapvető szénnyelőtől. Az esőerdők saját csapadékukat állítják elő, miközben a növények légzésükkel vizet veszítenek. A megnövekedett szén-dioxid-mennyiség miatt azonban a növényeknek nem kell olyan gyakran lélegezniük, azaz kevesebb vizet bocsátanak ki, és az esőerdő vízellátása lecsökken. Ehhez hozzájön az erdőirtás, a tüzek és a globális felmelegedés okozta állandósult aszály, és az esőerdő kiszárad. A pusztulás bizonyos szintjén Amazónia akár vissza is juttathat szén-dioxidot a légkörbe ahelyett, hogy elvonná.

Forrás: Alice Bell: Megmenthetjük-e a Földet? c. könyv, Válsághelyzet c. fejezet

A Nap végül hatalmas vörös behemóttá dagad

Egymilliárd év múlva túl sok lesz nekünk a jóból. Ördögi kör alakul ki, miután a fölmelegedő óceánokból szén-dioxid szabadul fel, és nő a légkör páratartalma, ami aztán további fölmelegedést eredményez, amitől még több gáz kerül a levegőbe. Néhány évszázad sem telik bele talán, és a Föld légkörét nitrogén, oxigén, szén-dioxid és tűzforró gőz elegye fogja alkotni. Egy-két baktériumfajta ideig-óráig átvészelheti ezt a katasztrófát, de rövid időn belül ők is kipusztulnak. Az óceánok végül szépen elforrnak, a földfelszín a Vénusz pokoli tájképére fog hasonlítani, ahol a hőmérséklet soha nem esik 450 Celsius-fok alá, a legmagasabb hegycsúcsokat pedig dermedt fémzúzmara csipkézi majd.

A földi élet vége sokban fog emlékeztetni a kezdeteire. Néhány harcedzett mikroba képviseli majd az élet utolsó szikráját valamelyik „langyos kis tócsában”, miként Darwin fogalmazott… ám az a tócsa is felforr. Minden elpusztul. Nem maradnak se állatok, se növények, se ilyen vagy olyan éttermek, még csak egy szimpla nyákgomba sem, hogy feldobja az egyhangúságot. Bizony, kijózanító a gondolat; azt jelenti, hogy bolygónkon az élet históriájának több mint a háromnegyede lepergett. Ha egy planetáris katasztrófa elsöpörné az élet fejlettebb formáit – mondjuk, mert belénk csapódik egy masszív aszteroida –, akkor már nem maradna rá elég idejük, hogy újra kialakuljanak.

A Naprendszer nem fog megszűnni. A táguló Nap, miután sikeresen sterilizálta a Földet, szépen felmelegíti majd a külső Naprendszer fagyos világát. Rövidke időre a Mars végre úgy nézhet majd ki, amilyen sok csillagász szerint a távoli múltban lehetett: meleg, nyirkos és kedvező az élet számára. A több trillió tonna jégtömeg, ami a felszíne alatt húzódik, több trillió tonna víztömegként szabadul fel.

Forrás: Michael Hanlon: A Galaxis Útikalauz tudománya stopposoknak és bámészkodóknak, 5. fejezet