A puskázással leértékeljük magunkat

Magyarországon sokkal kevésbé ítéljük el a puskázást, mint más országokban. Mi diákcsínynek tekintjük, Angliában csalásnak, nincs is rá ilyen kedves szavuk: cheating, és kész. Ezzel a hozzáállásunkkal önmagában is növeljük országunk bétáját [az ún. szisztematikus kockázat értékét], és egy kicsit leértékeljük minden javunkat, beleértve a saját munkaérőnket is.

A befektetők ebbe az egy számba, a bétába sűritik minden korábbi tapasztalatukat egy adott országról, arról, hogy ott mennyire teljesülnek a reményeik. A bétához igazítják azt, hogy egy adott országban mekkora hozamot várnak el a befektetésüktől, mekkora hozam ellensúlyozza a rossz érzéseiket, saját és mások rossz emlékeit az abban az országban történt próbálkozásairól. Ezért végső soron, a hozamelvárásokon keresztül [lásd pl. bankbetétek kamata], a béta határozza meg az adott országban a dolgok értékét, minden dologét, még a munkaerőét is.

Forrás: Mérő László: Emberi matek – Ötperces írások c. könyv