Kontrolltalanság

Elemi tevékenységeink kiválasztása és az azok közötti figyelemváltás automatikusan, a pillanat törtrésze alatt megy végbe úgy, hogy általában nem előzi meg semmiféle gondolkodás. A jó szándékú, törekvő diák nem gondolja végig: „most pedig abbahagyom kissé a figyelést, inkább belecsípek az előttem ülőbe”, vagy „rajzoljunk inkább köröcskéket a papírra, jobban telik az idő”. A buszvezető nem határozza el, „márpedig most nem fogok odafigyelni a jelzőlámpára, legfeljebb ülök pár évet börtönben, ha úgy adódik”. A professzor sem gondolja át: „most nem nézek alaposan a lábam elé, inkább menet közben is a kutatásomra koncentrálok”.

A következő elemi tevékenység beugrását lehetséges akcióink halmazában betöltött helye, a korábban kialakított preferenciák és gátak, valamint a pillanatnyi szituációban jelentkező külső és belső nyomás határozza meg. Kellő figyelemmel természetesen meg tudjuk tenni, hogy adott időben sokat foglalkozunk egy kérdés gondolati úton való elemzésével, és kialakíthatjuk azokat az ösztönző tényezőket és gátakat, melyek adott tevékenységre vonatkoznak, ezek azután hatnak a későbbi cselekvéseinkben, de a döntő pillanatban nincs értelmi kontroll.

Forrás: Erdős Géza: Akcióelmélet c. könyv, I. fejezet

Egyedül egy szobában

Egy tudományos kísérletben embereket arra kértek, hogy tíz percre egyedül üljenek be egy szobába. A szobában semmi nem volt. Sem ablak, sem bútor, igazából csak egy gomb állt rendelkezésre, tehát két döntése volt a kísérletben részt vevő személynek: vagy meditál tíz percig, gondolkodik bármin, ami eszébe jut, vagy megnyomja a gombot. Figyelmeztették azonban, ha megnyomja a gombot, azzal fájdalmas áramütést fog mérni magára. Tisztelt Uraim! Mi férfiak, végtelenül butának bizonyultunk ebben a kísérletben, mert a férfiak 67 százaláka inkább fájdalmas áramütések sorozatát mérte magára, semmint hogy tíz percig egyedül gondolkodott volna bármin magában. A hölgyek sokkal racionálisabbak voltak. A hölgyek közül csak 25 százalék mért magára fájdalmas ütést, és 75 százalék inkább csendben gondolkodott ez alatt a tíz perc alatt. Tehát kiderült, hogy mindannyian valamiféle ingerre vágyunk.

Forrás: A határok Átlépése c. könyv, Csermely Péter: A természetben előforduló hálózatok szerkezetének és átalakulásainak általános vonásai c. tanulmány

A kollektív tudattalan

Puzsér: A nyugati gondolkodás ok-okozati. A keleti gondolkodás ezzel szemben analógiás, vagyis mellérendelő. Ott a jelenségek nem egymásból következnek, hanem egyetlen közös forrásból. A kollektív tudattalan fogalmát Carl Gustav Jung alkotta meg. Ő állapította meg, hogy a még eszünkbe nem jutott dolgok is vannak – a tudat alatt. Csakhogy nem az egyéni, hanem a kollektív tudat alatt. Nem olyan rég még a kollektív tudat is egy nagyon elvont fogalom volt, aztán jött az internet, és kézzelfoghatóvá vált. Mindannyiunk közös tudása összeadódik. Ennek formája korábban a könyvtár volt, ma az internet. A kollektív tudattalan már egy misztikusabb fogalom, de az is létezik. Minden, amit még nem találtunk ki, a kollektív tudattalanban van. Nem csak egyénileg gondolkodunk, van egy közös gondolkodásunk is. Amikor valakinek felvetődik az agyában egy gondolat, szinte biztos, hogy azzal párhuzamosan valahol máshol, más embernek az agyában is felötlik ugyanaz a gondolat – mert a kollektív eszme így működik: feltör különböző helyeken. Tegyük fel, hogy a vízszint a tudat és a tudattalan határa. Kihúzod a dugót a kádból – a vízszint ereszkedik. Ami a víz alatt volt, különböző pontokon egyidejűleg emelkedik ki a víz alól. Mindazok, amelyek felbukkannak, nem következnek egymásból. Szó sincs arról, hogy egyik okozná a másikat, egyik ember a másiktól ellopta volna ezt vagy azt az ötletet. Egyidejűleg jut eszükbe, mert a közös szellem eljutott odáig. Ez pedig azt feltételezi, hogy annak, ami eszükbe jut, már lennie kellett azelőtt, hogy eszükbe jutott. Valahol már volt. Itt ér véget a tudomány – ezért lett Jung vallásos. Freudtól ez még nagyon távol állt. Freud alkotta meg a tudattalan fogalmát. Amit Freud megalkotott az egyénre vonatkozóan, azt Jung kiterjesztette az Istenre.

FAM: Freud azért sokaktól átvett sok mindent. Mindenki azt hiszi, hogy mindent ő talált ki, holott ő inkább szintetizált.

Forrás: Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton: Apu azért iszik, mert te sírsz! c. könyv, Az egy Isten születése c. fejezet

Szakterületek komplexitása

Egy tudomány, amelyik eléggé általános és fontos ahhoz, hogy önálló szakmának tekintsék, legfeljebb annyira lehet bonyolult, hogy azért még tanítható legyen: legyenek kiképezhetők a szakemberei és mesterjelöltjei. Ez máris meghatározza, hogy mikor érkezik el az a komplexitáshatár, amikor a tudománynak több külön szaktudományra kell szétbomlania. Meglehetősen hamar: amikor a szaktudomány alapjai már nem szervezhetők néhány ezer sémába.

Ezen a könyvek nem segítenek: a könyvek tartalmazhatják a tényeket, az adatokat, de a gondolkodási sémáknak a fejünkben is együtt kell lenniük, hogy gondolkodni tudjunk. A sémákhoz hozzátartozhat az, hogy alkalmazásukkor egy-egy adatnak külön utána kell nézni, mondjuk könyvekben, de egy séma csak a többi sémával együtt működőképes. A sémák nem a könyvekben vannak, hanem a fejünkben. A sémák dinamikus, állandóan változó, élő dolgok.

Az egyre speciálisabb szakterületek egyre kevésbé tarthatnak igényt arra, hogy külön önálló szakmáknak tekintsék őket. Nincs szükség nagyszámú ennyire speciális szaktudású szakemberre, bár épp arra a tudásra időnként szükség lehet. Máskor a terület mint kutatási irány ígéretes. De a legspeciálisabb szakterület sem lehet komplexebb annál, mint amit egy nagymester képes áttekinteni. Ha nem sikerül egy szakterületen olyan általános elveket felismerni, amelyek csökkentik a bonyolultságát, akkor az a szakterület vagy további, még speciálisabb szakterületekre bomlik, vagy egy idő után abbahagyják a kutatását, továbbfejlesztését.

Az egyes szakmák nyelvét, észjárását a mesterjelölt látásmódja határozza meg. Az elérhető mélységeket pedig a nagymester által még éppen áttekinthető komplexitás. A tudomány nagy pillanatai azok, amikor a nagymester sok bonyolult sémájából kialakul néhány metaszintű séma, amelyek már a mesterjelölt számára is kifejezhetők és értelmezhetők. Ilyenkor következik be hirtelen fejlődés a szakmában, ilyenkor válnak a korábban egyáltalán nem, vagy csak nagymesterek által megoldható problémák rutinszerűen kezelhetővé. Így tette például a DNS szerkezetének feltárása és a genetikai kód megfejtése önálló szakmává a génsebészetet. Az angol kifejezés: genetic engineering még inkább erre utal.

Forrás: Mérő László: Észjárások c. könyv, 12. fejezet

A különbözőképpen gondolkodók

A különbözőképpen gondolkodók közt manapság oly ritka beszélgetések megértő odafigyelést feltételeznek. És ha ez a feltétel adott, akkor megvan a lehetősége annak, hogy utána nemcsak egyetlen dolgot, hanem akár sok mindent másképpen lássunk. Így voltam ezzel én is. Számomra ez a meggyőzésnél is fontosabb, igazi érték. És ne felejtsük el: egy igazi beszélgetés egyik legértékesebb üledéke éppenséggel az lehet, ha beszélgetőtársunktól saját kételyeink halványulásához, avagy meggyőződéseink szilárdulásához kapunk muníciót.

Forrás: Révai Gábor: Beszélgetések nem csak tudományról c. könyv, Előszó