Elemi tevékenységeink kiválasztása és az azok közötti figyelemváltás automatikusan, a pillanat törtrésze alatt megy végbe úgy, hogy általában nem előzi meg semmiféle gondolkodás. A jó szándékú, törekvő diák nem gondolja végig: „most pedig abbahagyom kissé a figyelést, inkább belecsípek az előttem ülőbe”, vagy „rajzoljunk inkább köröcskéket a papírra, jobban telik az idő”. A buszvezető nem határozza el, „márpedig most nem fogok odafigyelni a jelzőlámpára, legfeljebb ülök pár évet börtönben, ha úgy adódik”. A professzor sem gondolja át: „most nem nézek alaposan a lábam elé, inkább menet közben is a kutatásomra koncentrálok”.
A következő elemi tevékenység beugrását lehetséges akcióink halmazában betöltött helye, a korábban kialakított preferenciák és gátak, valamint a pillanatnyi szituációban jelentkező külső és belső nyomás határozza meg. Kellő figyelemmel természetesen meg tudjuk tenni, hogy adott időben sokat foglalkozunk egy kérdés gondolati úton való elemzésével, és kialakíthatjuk azokat az ösztönző tényezőket és gátakat, melyek adott tevékenységre vonatkoznak, ezek azután hatnak a későbbi cselekvéseinkben, de a döntő pillanatban nincs értelmi kontroll.
Forrás: Erdős Géza: Akcióelmélet c. könyv, I. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése