Krisztussal együtt megjelent annak árnyéka is

FAM: A rómaiaknak az volt a fontos, hogy fizesd be az adót, de hogy te milyen istent imádsz, az nem érdekelte őket. Teljes vallásszabadság volt mindenhol a pogány világban. A keresztényeket sem azért üldözték, mert azok Krisztust imádták, hanem mert társadalmilag veszélyesek voltak. Az asztrológusokat sem azért üldözték, mert nem szabad a csillagokkal hókuszpókuszolni, hanem mert megjósolták valamelyik császár halálát. Tehát a vallási türelmetlenségnek mindig racionális és politikai oka volt. Az antikvitás korának pogány emberét egyáltalán nem érdekelte, hogy te miről mit gondolsz. Azt hiszel, amit akarsz, annak áldozol, akinek akarsz. Mint ma Amerikában: olyan istent imádsz, amilyent akarsz, azt mondasz, amit csak akarsz – ott még náci is lehetsz. Kimehetsz az utcára a horogkeresztes zászlókkal. Fizesd az adót – ez a lényeg. Még kváziállamot is alapíthatsz. Utahban a Nagy-sóstó körül a mormonok területe állam az államban. Az amisok tizennyolcadik századi körülmények közt élnek. Senkit nem zavar. Nem megy ki hozzájuk a Köjál. Fizesd be az adót, és kész. Ma ez az egyesült Államok. Kétezer éve ez volt az antik világ, ez volt Róma.

A kereszténységgel aztán megjelent a vallásüldözés. Azzal, hogy a belső fontosabb lett, mint a külsőség, megszületett a lelkiismeret. Nem biztos, hogy jaj a legyőzötteknek – van könyörület, irgalom, kegyelem, bűnbocsánat. Ezzel együtt azonban megjelent az ellenőrzése is annak, hogy mi rejlik benned. Addig csak az volt a fontos, hogy mit látunk. Elvégezted-e a szertartást? Betartod-e a parancsolatokat? Befizeted-e az adót? Magyarán: jól viselkedsz-e? Mostantól sokkal érdekesebb, hogy mi van a fejedben, és mi van a lelkedben? Mire gondolsz? Hiszel-e valóban, vagy csak mímeled? Mert ha csak mímeled, akkor rejtőzködő ellenség vagy. Rosszabb, mint a pogányok, mert azokat még meg lehet téríteni. Rosszabb, mert a pogányok látható, kézzelfogható ellenségek. Ezért a hitedet próbára kell tenni, a szavaid, a tetteid mögé kell látni, egészen legbelülre. Ezzel fokozatosan kialakul az inkvizíció, a gondolatrendőrség, s ez a folyamat aztán sztálinizmusba és maoizmusba torkollik. A totalitárius rendszerek persze sok minden mást is átvettek a kereszténységtől, például az üdvtörténetet, mely szerint a történelemnek célja van: a fejlődés egy tökéletes társadalom felé tart. Maga a bolsevizmus nem más egyébként, mint a tudat Krisztus által kirobbantott forradalmának egy nagyon torz, korcs gyermeke. Szóval ez volt a nagy változás a szellem történetében: belül is figyelnek és uralnak, nem csak kívül. Krisztussal együtt megjelent annak árnyéka is.

Forrás: Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton: Apu azért iszik, mert te sírsz! c. könyv, Az Antikrisztus c. fejezet

A kollektív tudattalan

Puzsér: A nyugati gondolkodás ok-okozati. A keleti gondolkodás ezzel szemben analógiás, vagyis mellérendelő. Ott a jelenségek nem egymásból következnek, hanem egyetlen közös forrásból. A kollektív tudattalan fogalmát Carl Gustav Jung alkotta meg. Ő állapította meg, hogy a még eszünkbe nem jutott dolgok is vannak – a tudat alatt. Csakhogy nem az egyéni, hanem a kollektív tudat alatt. Nem olyan rég még a kollektív tudat is egy nagyon elvont fogalom volt, aztán jött az internet, és kézzelfoghatóvá vált. Mindannyiunk közös tudása összeadódik. Ennek formája korábban a könyvtár volt, ma az internet. A kollektív tudattalan már egy misztikusabb fogalom, de az is létezik. Minden, amit még nem találtunk ki, a kollektív tudattalanban van. Nem csak egyénileg gondolkodunk, van egy közös gondolkodásunk is. Amikor valakinek felvetődik az agyában egy gondolat, szinte biztos, hogy azzal párhuzamosan valahol máshol, más embernek az agyában is felötlik ugyanaz a gondolat – mert a kollektív eszme így működik: feltör különböző helyeken. Tegyük fel, hogy a vízszint a tudat és a tudattalan határa. Kihúzod a dugót a kádból – a vízszint ereszkedik. Ami a víz alatt volt, különböző pontokon egyidejűleg emelkedik ki a víz alól. Mindazok, amelyek felbukkannak, nem következnek egymásból. Szó sincs arról, hogy egyik okozná a másikat, egyik ember a másiktól ellopta volna ezt vagy azt az ötletet. Egyidejűleg jut eszükbe, mert a közös szellem eljutott odáig. Ez pedig azt feltételezi, hogy annak, ami eszükbe jut, már lennie kellett azelőtt, hogy eszükbe jutott. Valahol már volt. Itt ér véget a tudomány – ezért lett Jung vallásos. Freudtól ez még nagyon távol állt. Freud alkotta meg a tudattalan fogalmát. Amit Freud megalkotott az egyénre vonatkozóan, azt Jung kiterjesztette az Istenre.

FAM: Freud azért sokaktól átvett sok mindent. Mindenki azt hiszi, hogy mindent ő talált ki, holott ő inkább szintetizált.

Forrás: Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton: Apu azért iszik, mert te sírsz! c. könyv, Az egy Isten születése c. fejezet

A Földanyának van két emlője

Puzsér: Úgy képzelem, hogy a Földanyának van két emlője: az egyik Tibet, a másik Jeruzsálem. Ez az emberiség két fő szellemi forrása. Egyik az élet, másik a halál forrása. A végtelen-vallás a hinduizmus – az egy-vallás a judaizmus. A judaizmus hozta létre a nyugati szellemet, a hinduizmus a keleti szellemet. A nyugati szellem a végső halálban hisz. A keleti szellem az örök életben hisz. A végső halál azt jelenti, hogy egyszer élsz: itt és most, és ez elviselhetetlen terhet ró rád. Ha egyszer élsz, akkor itt és most kell kitaposnod a másik ember belét, hogy elérd a célodat, vagy soha. Tiprás és eltiportatás – ez végtelenül elviselhetetlen.

FAM: Furcsa, hogy mégis megjelenik az altruizmus egy ilyen civilizációban. Az életed egyszeri és megismételhetetlen, mégis van önfeláldozás. Sőt, az egó teljes feladása is jelen van a keresztény misztikában.

Puzsér: De miért? Mert ez az egyetlen életed, amikor megmentheted az embert. Ez az egyetlen alkalom, hogy segíts. Ez az egyetlen életed, amikor bemehetsz az égő házba azért a gyerekért, és így tovább. Ez a logika az önfeláldozásra ugyanúgy alkalmazható.

FAM: Ugyanakkor: ha ez az egyetlen életem, akkor együnk, igyunk, mulassunk!

Puzsér: A keleti szellem a nyugatival ellentétebn az örök élet béklyójában örlődik. Ez azt jelenti, hogy végtelen sok életet élsz még. Semmi nem múlik azon, hogy most mit teszel. Ez azt jelenti, hogy ha ebben az életben jámbor vagy, és elfogadod azt, hogy a nőd mondjuk rusnya, akkor a következő életedben majd kapsz jobbat. Ez is elviselhetetlen. Elviselhetetlen lehet hindunak lenni. Ez a végtelen újratestesülés: semminek semmi tétje nincs.

FAM: Buddha azt mondta, hogy az újratestesülések végtelen sorát meg lehet állítani. És meg is állította.

Puzsér: Krisztus pedig azt mondta, hogy a halál mindent eltörlő hatalmát meg lehet állítani. És meg is állította. A zsidó vallásnak az egy életbe vetettségét, végtelenül szorongató halálképzetét Krisztus felszámolta – ezt hívjuk úgy, hogy Mennyország. A hindu vallásnak az örök élet-képzetét, az újratestesülések végtelenül forgó kerekét Buddha megállította – ezt hívjuk úgy, hogy Nirvána. Most azt képzeld el, hogy eljött Jézus, látta az egy életbe zárt zsidókat, megszánta őket, és azt mondta: megkegyelmezek nektek, legyőzöm a halált, és odaadom az örök életet. Eljött Buddha, meglátta a végtelen körbe zárt hindukat, megszánta őket, és azt mondta: megkegyelmezek nektek, megállítom a kereket, és nektek adom a végső halált. Mert nem a végső halál vagy az örök élet a megváltás, hanem mindenkinek személy szerint az, amire szüksége van. A fuldoklónak a szárazság, a szomjazónak a víz. Ezt hívják úgy, hogy kegyelem. Jól látható, hogy ez a kétfajta megváltás épp az inverze egymásnak – úgy fonódik egymásba, mint a Jin és a Jang. Aki az örök életbe van zárva, azt a végső halál által, aki az egyetlen halandóságba, azt az örök élet által váltja meg a Megváltó. Ennek ismeretében kijelenthető, hogy Buddha és Krisztus ugyanaz a személy, csak két különböző helyzetben. A fuldolklónak szárazat ad, a szomjazónak vizet. Krisztus és Buddha a testté vált kegyelem.

Forrás: Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton: Apu azért iszik, mert te sírsz! c. könyv, Az egy Isten születése c. fejezet