Krisztussal együtt megjelent annak árnyéka is

FAM: A rómaiaknak az volt a fontos, hogy fizesd be az adót, de hogy te milyen istent imádsz, az nem érdekelte őket. Teljes vallásszabadság volt mindenhol a pogány világban. A keresztényeket sem azért üldözték, mert azok Krisztust imádták, hanem mert társadalmilag veszélyesek voltak. Az asztrológusokat sem azért üldözték, mert nem szabad a csillagokkal hókuszpókuszolni, hanem mert megjósolták valamelyik császár halálát. Tehát a vallási türelmetlenségnek mindig racionális és politikai oka volt. Az antikvitás korának pogány emberét egyáltalán nem érdekelte, hogy te miről mit gondolsz. Azt hiszel, amit akarsz, annak áldozol, akinek akarsz. Mint ma Amerikában: olyan istent imádsz, amilyent akarsz, azt mondasz, amit csak akarsz – ott még náci is lehetsz. Kimehetsz az utcára a horogkeresztes zászlókkal. Fizesd az adót – ez a lényeg. Még kváziállamot is alapíthatsz. Utahban a Nagy-sóstó körül a mormonok területe állam az államban. Az amisok tizennyolcadik századi körülmények közt élnek. Senkit nem zavar. Nem megy ki hozzájuk a Köjál. Fizesd be az adót, és kész. Ma ez az egyesült Államok. Kétezer éve ez volt az antik világ, ez volt Róma.

A kereszténységgel aztán megjelent a vallásüldözés. Azzal, hogy a belső fontosabb lett, mint a külsőség, megszületett a lelkiismeret. Nem biztos, hogy jaj a legyőzötteknek – van könyörület, irgalom, kegyelem, bűnbocsánat. Ezzel együtt azonban megjelent az ellenőrzése is annak, hogy mi rejlik benned. Addig csak az volt a fontos, hogy mit látunk. Elvégezted-e a szertartást? Betartod-e a parancsolatokat? Befizeted-e az adót? Magyarán: jól viselkedsz-e? Mostantól sokkal érdekesebb, hogy mi van a fejedben, és mi van a lelkedben? Mire gondolsz? Hiszel-e valóban, vagy csak mímeled? Mert ha csak mímeled, akkor rejtőzködő ellenség vagy. Rosszabb, mint a pogányok, mert azokat még meg lehet téríteni. Rosszabb, mert a pogányok látható, kézzelfogható ellenségek. Ezért a hitedet próbára kell tenni, a szavaid, a tetteid mögé kell látni, egészen legbelülre. Ezzel fokozatosan kialakul az inkvizíció, a gondolatrendőrség, s ez a folyamat aztán sztálinizmusba és maoizmusba torkollik. A totalitárius rendszerek persze sok minden mást is átvettek a kereszténységtől, például az üdvtörténetet, mely szerint a történelemnek célja van: a fejlődés egy tökéletes társadalom felé tart. Maga a bolsevizmus nem más egyébként, mint a tudat Krisztus által kirobbantott forradalmának egy nagyon torz, korcs gyermeke. Szóval ez volt a nagy változás a szellem történetében: belül is figyelnek és uralnak, nem csak kívül. Krisztussal együtt megjelent annak árnyéka is.

Forrás: Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton: Apu azért iszik, mert te sírsz! c. könyv, Az Antikrisztus c. fejezet