A Földanyának van két emlője

Puzsér: Úgy képzelem, hogy a Földanyának van két emlője: az egyik Tibet, a másik Jeruzsálem. Ez az emberiség két fő szellemi forrása. Egyik az élet, másik a halál forrása. A végtelen-vallás a hinduizmus – az egy-vallás a judaizmus. A judaizmus hozta létre a nyugati szellemet, a hinduizmus a keleti szellemet. A nyugati szellem a végső halálban hisz. A keleti szellem az örök életben hisz. A végső halál azt jelenti, hogy egyszer élsz: itt és most, és ez elviselhetetlen terhet ró rád. Ha egyszer élsz, akkor itt és most kell kitaposnod a másik ember belét, hogy elérd a célodat, vagy soha. Tiprás és eltiportatás – ez végtelenül elviselhetetlen.

FAM: Furcsa, hogy mégis megjelenik az altruizmus egy ilyen civilizációban. Az életed egyszeri és megismételhetetlen, mégis van önfeláldozás. Sőt, az egó teljes feladása is jelen van a keresztény misztikában.

Puzsér: De miért? Mert ez az egyetlen életed, amikor megmentheted az embert. Ez az egyetlen alkalom, hogy segíts. Ez az egyetlen életed, amikor bemehetsz az égő házba azért a gyerekért, és így tovább. Ez a logika az önfeláldozásra ugyanúgy alkalmazható.

FAM: Ugyanakkor: ha ez az egyetlen életem, akkor együnk, igyunk, mulassunk!

Puzsér: A keleti szellem a nyugatival ellentétebn az örök élet béklyójában örlődik. Ez azt jelenti, hogy végtelen sok életet élsz még. Semmi nem múlik azon, hogy most mit teszel. Ez azt jelenti, hogy ha ebben az életben jámbor vagy, és elfogadod azt, hogy a nőd mondjuk rusnya, akkor a következő életedben majd kapsz jobbat. Ez is elviselhetetlen. Elviselhetetlen lehet hindunak lenni. Ez a végtelen újratestesülés: semminek semmi tétje nincs.

FAM: Buddha azt mondta, hogy az újratestesülések végtelen sorát meg lehet állítani. És meg is állította.

Puzsér: Krisztus pedig azt mondta, hogy a halál mindent eltörlő hatalmát meg lehet állítani. És meg is állította. A zsidó vallásnak az egy életbe vetettségét, végtelenül szorongató halálképzetét Krisztus felszámolta – ezt hívjuk úgy, hogy Mennyország. A hindu vallásnak az örök élet-képzetét, az újratestesülések végtelenül forgó kerekét Buddha megállította – ezt hívjuk úgy, hogy Nirvána. Most azt képzeld el, hogy eljött Jézus, látta az egy életbe zárt zsidókat, megszánta őket, és azt mondta: megkegyelmezek nektek, legyőzöm a halált, és odaadom az örök életet. Eljött Buddha, meglátta a végtelen körbe zárt hindukat, megszánta őket, és azt mondta: megkegyelmezek nektek, megállítom a kereket, és nektek adom a végső halált. Mert nem a végső halál vagy az örök élet a megváltás, hanem mindenkinek személy szerint az, amire szüksége van. A fuldoklónak a szárazság, a szomjazónak a víz. Ezt hívják úgy, hogy kegyelem. Jól látható, hogy ez a kétfajta megváltás épp az inverze egymásnak – úgy fonódik egymásba, mint a Jin és a Jang. Aki az örök életbe van zárva, azt a végső halál által, aki az egyetlen halandóságba, azt az örök élet által váltja meg a Megváltó. Ennek ismeretében kijelenthető, hogy Buddha és Krisztus ugyanaz a személy, csak két különböző helyzetben. A fuldolklónak szárazat ad, a szomjazónak vizet. Krisztus és Buddha a testté vált kegyelem.

Forrás: Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton: Apu azért iszik, mert te sírsz! c. könyv, Az egy Isten születése c. fejezet