A fűszerek ízét adó molekulák nincsenek sokan, mégis óriási hatásuk volt a földrajzi felfedezésekre és a történelemre. A bors, a szerecsendió és a szegfűszeg kereskedelmének megszerzése hihetetlen erőfeszítésekre sarkallta az embereket, akik közben felfedezték a világot.
A bors feltehetően arab kereskedők révén került Európába ókori karavánutakon és a Vörös-tengeren át. A görögök már az i. e. V. században ismerték és gyógyítottak vele, mert mérgek ellenanyagának tartották, a rómaiak ételek ízesítésére használták. Az i. sz. I. évszázadban a Földközi-tenger felé irányuló importnak több mint a fele fűszer, főként bors volt. Felhasználása kettős célt szolgált, ízesítést és tartósítást, mivel az utóbbi célra a hűtést még nem tudták megvalósítani. A lassú szállítás és a friss élelem iránti nagy kereslet Rómában megoldást sürgetett: a bors elfedte a romló élelmiszer szagát, talán még a további romlást is lassította, és a szárított, füstölt és sózott ételek is fogyaszthatóbbá váltak fűszerezés után.
A középkori Európa néhány országa a borsot hivatalos pénzként használta. Egyfontnyi bors (45 dkg) értéke elég volt egy jobbágy felszabadításához. A keletről jövő kereskedelmi utak Isztambul felé haladtak, ahonnan a szállítmányok hajón érték el Velencét, a fűszerek európai kereskedelmét biztosító várost. A fűszerek iránti igény a felfedezések korának hajtóereje lett, mert számos uralkodó a gazdag Velencét elkerülő alternatív útvonalakat keresett, akár Afrika megkerülésével is. Így jutott el a portugál Vasco da Gama Indiába 1498-ban.
A XVII. századra azonban a fűszerkereskedelmet már nem az uralkodók pénzelték, így arra kényszerült, hogy önfenntartó legyen. 1600-ban Londonban megalakult a Brit Kelet-indiai Társaság, amit 1602-ben a Holland Kelet-indiai Társaság követett. A fűszerek kereskedelme hamarosan az angolok és a hollandok vetélkedésének színtere lett. Az angol kereskedők a hosszú hajóutak kockázatait azzal csökkentették, hogy a költségeket többen viselték a borsszállítmányban való részesedés reményében. Ez a gyakorlat hamarosan a társaság részvényeinek megvásárlásáig fejlődött, így némi túlzással a borsnak, azaz a piperinmolekulának a mai tőzsdei kereskedelem megalapítását is tulajdoníthatjuk.
Forrás: Simonyi Miklós: Emberek és molekulák c. könyv, A földrajzi felfedezések indítékai c. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése