A fejlődés lényege az alkalmazkodás (adaptáció) biológiai folyamata, beleértve ennek értelmi megfelelőjét. Az alkalmazkodás ebben az értelemben szervezet és környezet kölcsönhatása; a viselkedés olyan szerveződése, amelyben a kölcsönhatás kedvez a szervezet működésének. Az alkalmazkodás biológiai folyamata a pszichikus fejlődésben két funkcióegyüttes egymáshoz való viszonyaként jelenik meg. A sikeres alkalmazkodás e két funkció egyensúlya. Az egyik funkció az asszimiláció (hasonulás), a másik az akkomodáció (igazodás). Az asszimilációval a szervezet úgy oldja meg az új helyzetet, hogy az újat a már ismerthez hasonlítja, bevonja a hasonló helyzetben régebben kialakított sémába. Az akkomodációval viszont a szervezet idomul a környezethez, a gyerek a már meglevő cselekvési módot hozzáigazítja az új körülményekhez.
Az asszimilációval a gyerek a külvilágot alakítja önmagához, az akkomodációval önmagát a külvilághoz. Az előbbivel gazdagítja, az utóbbival pontosabbá teszi a világról és önmagáról való tudását. Az asszimiláció generalizál, az akkomodáció pedig differenciál.
Forrás: Jean Piaget: Szimbólumképzés a gyermekkorban c. könyv, Bevezető
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése