Alighanem olyan fajt tisztelhetünk magunkban, melynek a fejlődése során sikerült két sor ellentétes irányú genetikai instrukcióból a lehető legtöbbet kihozni. Egyrészt – energiánkkal való takarékoskodás és feltöltődésünk érdekében – szeretjük a pihenést, a kényelmet, és a könnyű megoldásokat. Idegrendszerünk felépítésénél fogva élvezi a tétlenséget, és ez a hajlam őseinket igencsak segítette a túlélésben. Másrészt szeretünk célok felé is törekedni. Testünket-lelkünket latba vetni nehéz feladatok megoldása érdekében. Mindkét stratégia hasznos és fontos eszköze a túlélésnek. Az első arra ösztökél bennünket, hogy a nyugalmat keressük, a másik pedig arra sarkall, hogy rúgjuk fel a meglévő állapotot. Ezért vagyunk hajlandóak oly sokan oly sokat áldozni, néha még az életünket is kockára tenni ismeretlen dolgok megismerése, új gondolatok és eljárások megteremtése érdekében, vagy hogy tökéletes szintre fejlesszük valamely tulajdonságunkat. Az a társadalom, amely nem talál többé a kemény munkában örömöt, hanyatlásra van ítélve.
Forrás: Csíkszentmihályi Mihály és Barbara Schneider: Életre hangolva c. könyv, 1. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése