Pletykaelmélet

Yuval Noah Harari szerint az embereket a pletyka tette együttműködővé. Sapiens című könyvében így ír erről:

A nyelv a pletykálkodás eszközéül fejlődött ki. E szerint az elmélet szerint a Homo sapiens alapvetően társas állat. A szociális együttműködés túlélésünk és szaporodásunk igazi kulcsa. Az egyénnek nem elég az oroszlánok és bivalyok hollétét ismernie. Sokkal fontosabb tudnia azt, hogy a hordában ki kit utál, ki kivel fekszik le, ki becsületes és ki csalárd. A néhány tucat egyén közötti örökké változó viszonyok követéséhez szükséges megszerzendő és tárolandó információ mennyisége megdöbbentő. Egy 50 tagú hordában 1225 egyéni kapcsolat és számtalan összetettebb kombináció létezik. Minden emberszabású majom élénk érdeklődést mutat az ilyen típusú információ iránt, viszont képtelenek hatékonyan pletykálni. A Neander-völgyieknek és az ősi Homo sapiensnek is nyilván nehézséget okozott egymás háta mögött sutyorogni – pedig ez a sokat ócsárolt képesség nélkülözhetetlen nagyobb számú egyed együttműködéséhez. Az arról szoló információk, hogy kiben lehet és kiben nem lehet megbízni azt jelentették, hogy a kisebb hordákból nagyobbak lettek, és a sapiensek az együttműködés szorosabb és elvontabb formáit tudták kifejleszteni. A pletykaelmélet tréfának tűnhet, de számtalan tanulmány támasztja alá. Az emberi kommunikáció zöme – akár e-mail, akár telefonhívás, akár újságcikk formájában – még ma is pletyka. Annyira természetes jelenség, hogy úgy tűnik, mintha a nyelvünk kifejezetten erre a célra fejlődött volna ki. Azt gondolják, hogy a történészprofesszorok az első világháború kitörésének okairól csevegnek ebéd közben, vagy az atomfizikusok a kvarkokról társalognak a konferenciák kávészüneteiben? Néha így is van. De leginkább a professzorasszony a téma, aki rajtakapta a férjét egy másik nővel, esetleg a tanszékvezető és a dékán közti veszekedés, netán az a híresztelés, hogy az egyik kolléga luxusautóra költötte a kutatásaira kapott pénzt.

Forrás: Szvetelszky Zsuzsanna és Bodor-Eranus Eliza: A pletyka természete c. könyv, Miért pletykálunk? c. fejezet