Wigner Jenőnek 85. születésnapja előtt egy nappal, 1987. november 16-án a budapesti József Attila Gimnázium diákjai az alábbi kérdést tették föl: Professzor Úr bízik az emberiség jövőjében? Alább a válasz egy részlete olvasható.
Lehet, hogy az emberi képességnek is vannak határai. A fizika sok örömet okozott nekem, szeretem. De ha a tudomány rafinálttá, komplikálttá válik, talán csökkenni fog az iránta mutatott érdeklődés. Az amerikaiak egyre több időt töltenek a televízió előtt.
Ezzel kapcsolatban engem nagyon bánt, hogy még nem kaptunk jelet más civilizációktól. Valószínűleg vannak más bolygók is, rajtuk valószínűleg vannak értelmes lények. Az is valószínű, hogy ezek egy részének jobban kifejlett a tudása, mint nekünk. Hogy mégsem léptek velünk kapcsolatba, az meglep. Nem közvetlen látogatásra gondolok, hiszen a legközelebbi bolygórendszer távolsága 4 fényév vagy még több. De mégis meglep, hogy nem érdeklődnek irántunk, hogy nem létesítenek velünk összeköttetést. Talán csak egy lakott bolygó van ma a Világmindenségben, csak egy faj, amelyik igazán érdeklődő? Amitől félek, hogy azok ott talán már abbahagyták, és az emberek is csakhamar megunják a tudományt. Mi most még nem tudunk rádiókapcsolatot ajánlani nekik. De 50 év múlva valószínűleg képesek lennénk erre. És valószínű, hogy egyes civilizációk több mint 50 évvel előttünk járnak. Nem érdeklődnek, nem kívánnak velünk kapcsolatba lépni? Remélem, tévedek. Remélem, tévedek akkor, amikor attól félek, hogy csökkenni fog az emberiség tudomány iránt mutatkozó érdeklődése.
Forrás: A múlt magyar túdósai c. sorozat, Marx György: Wigner Jenő c. kötet, Újra itthon c. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése