Ha beszél hozzád a másik, akkor általában arra figyelsz, amit mond. Ha viszont csendben van, akkor jobban tudsz figyelni rá. Teljesen mást jelent arra figyelni, amit a másik mond, vagy magára az emberre összpontosítani. A beszéd mögé el tud bújni az ember, és akkor a másik nem rá figyel, hanem a mondandójára. Sokszor pontosan arra használjuk a szavakat az emberi kapcsolatainkban, hogy eltereljük magunkról a figyelmet, s a szavakból építünk falakat.
Ha a másik nem figyel ránk, miközben beszélünk hozzá, általában azt mondjuk: „Figyelj már Rám!” Ilyenkor azonban valójában nem azt akarjuk, hogy ránk figyeljen, hanem arra, amit mondunk neki. Mert ha tényleg azt szeretnénk, hogy ránk figyeljen, akkor nem dumálnánk, hanem elhallgatnánk és csöndben maradnánk.
Persze nem minden csend az a csend, amiről most beszélek. A szavak szintjéhez képest van az úgynevezett beszéd alatti [mindegy mit mond] és beszéd feletti [néma kommunikáció] csend. Hatalmas különbség van csend és csend között.
Forrás: Váradi Tibor: Lélektől lélekig c. könyv, A párkapcsolat öt oszlopa c. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése