Ökoszisztéma egy bundában

A lajhárok a kevés számú valódi fán lakó emlősök közé tartoznak, és abszolút minimális időt töltenek a talajon. Egyszer egy héten azonban el kell végezniük a dolgukat, és bármilyen furcsa, ezt a földön teszik. Általában ekkor is szoktak elpusztulni, mert elképesztően lassúak, és nemigen tudnak védekezni.

A háromujjú lajhárok egész ökoszisztémát hordoznak a bundájukban – ez csak nemrég derült ki. Miért is kell nekik lejönni a földön lévő budiba ahelyett, hogy egyszerűen a lombkoronában ürítenének? Főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezekkel az expedíciókkal a napi energiabevitelük 8%-át felhasználják, és nagy az esély arra, hogy elkapja őket valami. A kutatók régóta keresik a magyarázatot. Lehet, hogy így trágyázzák a fát, amelyen élnek? Vagy a latrinájukon keresztül kommunikálnak a többi lajhárral?

Nem. A háromujjú lajhárok bundájában él egy rovar, mely lajhármoly néven ismert. Amikor a lajhár vécére megy, a lepke kimászik a bundájából, és petéket rak az ürülékre. A hernyója ott vígan éldegél, majd bebábozódik, és kifejlett lepke lesz belőle. Akkor már csak arra kell várnia, hogy a lajhár következő felbukkanásakor beköltözhessen a meleg, biztonságos bundába.

A lepkék a bundájában ürítenek, ott pusztulnak el és bomlanak le. Ez növeli a szőrzet tápanyagtartalmát, és javítja egy bizonyos moszatfaj körülményeit, mely a lajhárszőrön él (és tényleg sehol másutt a világon). A lajhár, miközben a bundáját nyalogatja, megeszi ezt a zöldmoszatot. A moszat igen fontos neki: olyan nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmaz, melyekhez a lajhár nem jut hozzá az egyhangú növényi étrendjéből. A moszatok ráadásul álcázzák is az állatot.

Egy szó, mint száz: a lepke jó a moszatnak, a moszat jó a lajhárnak, és a lajhár jó a lepkének. Komplett, bár apró ökoszisztéma, egyetlen állat bundájában. Más nagy testű állatok is lehetnek azonban gazdái olyan trágyafogyasztó rovaroknak, melyek rájöttek, hogy bölcsebb a forrás közelében tartózkodni, mint egész életüket friss ürülék keresésével tölteni.

Forrás: Anne Sverdrup-Thygeson: Terra Insecta – Miért csodálatosak és nélkülözhetetlenek a rovarok? c. könyv, Élet és halál körforgása c. fejezet