Ha a kutató cikket ad be közlésre, és többször elutasításban részesül, akkor arra juthat, hogy a cikk egyszerűen nem is olyan jó, és ha valaha mégis megjelenne, akkor csakhamar érdektelenségbe fulladna. Az adatok azonban mást mutatnak: az elutasítások valójában növelik a cikk hatását. Egy tanulmány megállapította, hogy az összes cikk 75%-át az a folyóirat adta közre, amelyiknek először benyújtották. Más szóval a kutatók jól felmérik, hova valók leginkább a cikkeik. De amikor a tanulmány szerzői összevetették az egyik folyóirat által elutasított, majd egy másik folyóiratnak elküldött, és ott meg is jelent cikkeket, meglepetéssel látták, hogy ezek a cikkek a megjelenésük utáni hat évben több hivatkozást gyűjtöttek össze, mint az ugyanabban a folyóiratban elsőre elfogadott és megjelent cikkek. Az újra elküldött cikkek több hivatkozást kaptak, akkor is, ha nagyobb, akkor is, ha kisebb volt a cikket közlő folyóirat impaktfaktora, mint a cikket elutasítóé. Hogyan erősíti hát a kudarc a hatást? Azt sejthetjük, hogy a szerkesztők és bírálók reakciója, és az újboli elküldés előtt a cikk átnézésére fordított többletidő jobb és érthetőbb cikket érlelt ki. Ha tehát elutasították egy cikkedet, ne bosszankodj az újboli elküldés miatt – mert ami nem öl meg, az megerősít.
Forrás: Dashun Wang és Barabási Albert-László: A tudomány tudománya, Kitekintés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése