Pápua Új-Guineában van néhány olyan törzs, amely a mai napig matematika nélkül éli az életét. Bár a számokat meg tudják nevezni, a gyakorlatban alig használják a rájuk utaló szavakat. A lobodák például egy Normanby nevű kis szigeten élnek, és azokban a helyzetekben, amikor mi számokat használnánk, bennük ez fel sem merül. Persze ők is beszélnek életkorról, hosszúságról, időtartamokról. Mi ilyenkor a számokra hagyatkozunk: megmondjuk hány éves valaki, hány centiméter hosszú egy tárgy, hány perce történt egy esemény. A lobodák ezzel szemben, ha valaminek a hosszúságát akarják megadni, rendre valamilyen ismert dologhoz hasonlítják. Egy lánc például ugyanolyan hosszú lehet, mint az ember karja. Hasonló ez ahhoz, mint amikor mi lábról vagy ökölnyi méretről beszélünk – a labodáknál azonban ezek a kifejezések nem számítanak mértékegységnek. Mi mondhatjuk tehát, hogy valami két láb hosszú, de egy lobodának ez biztosan badarságnak tűnik. Valami lehet éppen akkora, mint az alkarunk, ám ha hosszabb annál, akkor valami másnak a hosszúságával fog megegyezni, és nem mondjuk rá, hogy éppen két alkarnyi. Az időt is meg lehet határozni ilyen módon. A törzs tagjai azt mondják például, hogy valami annyi ideig tartott, mint elmenni a szomszéd faluba vagy átkelni a szomszéd szigetre. Számok nélkül is remekül elvan az ember.
Forrás: Stefan Buijsman: Eszpresszó Arkhimédésszel c. könyv, 3. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése