Háromnapos szemináriumot tartottam a reklámszakmáról Chicagóban. Egyik nap azt adtam feladatul a diákoknak, hogy másnapra tervezzenek svájci bicskát reklámozó óriásplakátot. A diákok többsége másnap reggel hozta is a kért terveket, de sokan azt mondták, órákig gondolkodtak, de nem jutottak semmire. Ez megtörtént három egymást követő évben.
A negyedik évben valami mással próbálkoztam. Nem csak egy svájci bicska óriásplakáttervet kértem minden diáktól, hanem legalább tízet. És nem másnapra, hanem ebédszünetben kellett megoldaniuk, vagyis nem állt rendelkezésükre egy egész éjszaka. Ebéd utánra mindenkinek volt legalább tíz ötlete. Sokaknak több is. Az egyik hallgató 25 ötlettel állt elő.
Rájöttem, hogy ha problémába ütközünk, az emberek többsége egy jó megoldást keres, mert erre neveltek minket. Az iskolában folyton feleletválasztós vagy igaz hamis teszteket kellett kitöltenünk, ahol csak egy helyes válasz létezett. Így azt feltételezzük, hogy minden kérdés és válasz ilyen. És amikor nem találunk tökéletesnek tűnő választ, feladjuk. De nem minden probléma olyan, mint az iskolai vizsgák. A problémák többségére sok megoldás létezik. És amint rákényszerítettem a diákjaimat, hogy ezt felismerjék, meg is találták a megoldásokat.
Forrás: Jack Foster: Az ötlet c. könyv 3. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése