Azt mondhatjuk, hogy a fizika a természettudománynak egy része és mint ilyennek a természet leírására és megértésére kell törekednie. De a megértés minden fajtája, legyen az akár tudományos, akár nem tudományos, a nyelvtől függ, attól, hogy a gondolatokat közölni tudjuk. Jelenségek, kísérletek és ezek eredményei leírásának alapja a nyelv, amely egymás megértésének egyedüli eszköze. E nyelv szavai fejezik ki a mindennapi élet fogalmait, amelyeket a fizika tudományos nyelvén a klasszikus fizika fogalmaivá finomíthatunk. Ezzel a fogalmak az egyértelmű közlésnek, a folyamatok, a kísérleti elrendezések és ezek eredményei megértésének egyedüli eszközei. Ezért, ha az atomfizikustól azt kívánjuk, hogy annak a leírását adja, ami az ő kísérleteiben valóban történik, akkor a „leírás”, „valóban” és „történik” szavak csak a mindennapi élet és a klasszikus fizika fogalmaira vonatkozhatnak. Mihelyt a fizika megkísérli ennek az alapnak a feladását, elveszíti annak a lehetőségét, hogy egyértelműen fejezze ki magát és tudományát nem folytathatja tovább. Ezért minden arra vonatkozó állítás, ami történik vagy történt, csak a klasszikus fizika fogalmaival kifejezett állítás lehet. Ez a termodinamika és a természet határozatlansági relációi miatt a szóban forgó atomfolyamatok részleteire vonatkozóan nem teljes. A követelmény, hogy leírjuk azt, ami egy kvantumelméleti folyamatban két egymásra következő megfigyelés közt történik, contradicto in adjecto (önellentmondás), mivel a „leírás” szó a klasszikus fogalmak alkalmazására vonatkozik, amelyeket pedig a térben két megfigyelés között nem lehet alkalmazni. Csak a megfigyelés pillanatában alkalmazhatók.
Forrás: Werner Heisenberg: Válogatott tanulmányok, A kvantumelmélet koppenhágai értelmezésének kritikája és az ellenjavaslatok c. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése