Különösen stílusos alkalmazkodást figyelhetünk meg egy dél-amerikai golgotavirágfajnál. A golgotavirágok, a trópusi vidékeken élő legtöbb növényhez hasonlóan, méreganyagok széles választékával fegyverkeztek fel, hogy távol tartsák az őket fogyasztó állatokat és a parazitákat, ám éppen a hosszú ideje tartó fegyverkezési verseny miatt azok is kifejlesztették magukban a képességet, hogy e méreganyagokat semlegesítsék. A virág legádázabb ellenségei azok a pillangólárvák, amelyek nemcsak elviselik a mérget, hanem megtanulták a növényi mérget saját védelmükre felhasználni: maguk is mérgezővé váltak. A növények erre egyrészt azzal válaszoltak, hogy kemény szőröket fejlesztettek ki a leveleiken, amelyek gondot okoznak a lárváknak, de a lárvák idővel ehhez is sikeresen hozzászoktak. Erre egyes növényfajok azt lépik – és ez igazán agyafúrt húzás –, hogy a leveleken sárga foltokat alakítanak ki, olyan pöttyöket, amelyek első látásra pontosan úgy néznek ki, mint a sárga pillangópeték, így nem érdemes egy már foglalt növényre lerakni a petéket. Egyvalamit biztosra vehetünk: a pillangók idővel majd átlátnak ezen a trükkön. Elvégre a parkolóőrök is már régen megtanultak átlátni a szitán: egy darabig bevált, hogy egyesek az ellenőrzés megúszása céljából egy régi mikuláscsomagot tűztek az ablaktörlőjük alá, de ez a trükk már annyira elcsépelt, hogy egyetlen, szakmájára büszke parkolóőrt sem lehet átejteni vele.
Forrás: Dag O. Hessen és Thomas Hylland Eriksen: A versengés paradoxonjai c. könyv, A nemek piaca c. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése