Gematria, azaz számmisztika

Az ábécé, vagyis a betűírás feltalálásának érdeme valószínűleg a föníciaiaké. Az esemény időpontját i. e. 1800–1500 közé tehetjük. Az általuk kidolgozott betűírás rendszere hamarosan elterjedt a többi sémi: héber és arab, de később más népek (görögök, szlávok stb.) között is. A betűknek számjelölésre való felhasználhatósága mégsem a föníciaiaknak jutott eszébe, hanem a hébereknek. Erre vonatkozó legrégibb emlékünk a Makkabeus korból való. Egy i. e. 139-ből származó pénzérmén számjegyeiket a zsidók már ábécéjük betűivel jelölték.

Az alfabetikus számírás lehetőséget adott a gematriának nevezett sajátos számmisztika kialakulására. A szó a görög geometria szó megcsonkításából ered; héberül leírva: gmtr. Mivel minden betű valamilyen számértéket képviselt, a szavaknak is megfelelt egy-egy szám. Minden szóhoz hozzá lehetett tehát rendelni egy számot a betűk számértéke alapján. Az ámen számértéke – ha a szót görög betűkkel írták – pl. 1 + 40 + 8 + 50 = 99. Még a középkorban is sokszor írtak 99-et egy imádság végére az ámen helyett.

Úgy gondolták, hogy ha két szó vagy két név így képzett számértéke megegyezik, akkor a két szó egymással pótolható, illetve a két név viselője között valamilyen kapcsolatnak kell lennie. Sokszor még a sírkőre is rávésték a halott neve mellé a megfelelő gematriai számot. A Bibliában is gyakran fordul elő a gematria. A Jelenések könyve 13. részének 17–18. verseiben a következőket olvashatjuk: és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat (Károli Gáspár fordítása). Valószínű, hogy a fenevad (az Antikrisztus) számának nevezett 666-os szám a keresztények által gyülölt Néró császárra utal, ugyanis Néró nevének számértéke a héber gematriában éppen 666.

Forrás: Filep László és Bereznai Gyula: A számírás története c. könyv, Alfabetikus számírások c. fejezet