Atlantisz-rejtély

Az egyiptomi írás formailag képírás, valójában azonban szó-, helyesebben mássalhangzóírás. A hieroglif (szent véset) változata i. e. 3000 körül alakult ki. Ez volt a monumentális írásuk, amelynek jeleit kőbe vagy fába vésték (ezt láthatjuk például obeliszkeken, sírkamrák vagy templomok falán). E jeleknek a kurzív változata a hieratikus (szent, papi) írás. A jelek, amelyeket írónáddal, ecsettel rögzítettek a papiruszra, egyszerűbbek. Ezt az írásfajtát használták a mindennapi életben, pl. levelezésre, gazdasági és irodalmi szövegek lejegyzésére. Az i. e. VII. században jelent meg a démotikus (népi) írás, amelynek jelei a hieratikus változaténál is egyszerűbbek.

A jelek formája és az írás iránya az idők folyamán változott: kezdetben a jeleket felüről lefelé írták, és az oszlopok jobbról balra követték egymást. I. e. 2000 körül azonban áttértek a vízszintes sorokra. A hieroglifákat két irányban lehetett írni, a hieratikus és démotikus jeleket leggyakrabban jobbról balra írták. Ez a változatosság bizonytalanságot okozott a számjegyek olvasásában is. Ráadásul a számokat az összeadási elvnek megfelelően kellett olvasni, de néha alkalmazták a szorzási elvet is.

Az egyiptomi számírás bizonytalan olvasata magyarázza sokak szerint az Atlantisz-rejtélyt is. Atlantisz lendája Platóntól maradt ránk. Platón Szolón írásaira hivatkozik, aki egyiptomi utazásai során állítólag olyan értesülésekhez jutott az egyiptomi papoktól, amelyek szerint 9000 évvel azelőtt egy görög sziget hirtelen minden lakosával együtt a tengerbe süllyedt. Mivel az elsüllyedt sziget területét 800 000 négyzetmérföldnek mondták, Platón szerint ez csak Héraklész oszlopain túl, az Atlanti-óceánon lehet – innen az Atlantisz elevezés –, hiszen a Földközi-tengeren ekkora sziget nem fért volna el.

Az újabb kutatások szerint a Szantorini vulkán kitörése okozta a harmadik minószi civilizáció pusztulását. A robbanás megsemmisítette Théra szigetének nagy részét, és a robbanást követő tengerár elérte Kréta szigetét is. Más adatok is arra utalnak, hogy Kréta szigetéről szólt a szolóni legenda, és a Platón által leírt atlantiszi termékeny síkság is megfelel a krétai Megara-síkságnak. Csakhogy az esemény Szolón szerinti időpontjában, valamint a sziget és a síkság méretében nagyságrendi eltérés van: valójában mindegyik adat tízszer kevesebb a Platón által megadottnál.

Forrás: Filep László és Bereznai Gyula: A számírás története c. könyv, Hieroglifikus számírások c. fejezet