Megfigyelhető tény, hogy az emberek néha hirtelen jutnak el egy probléma megoldásához. Ilyenkor változó intenzitású aha-élményük van. Ez azonban olyan embereknél figyelhető meg, akiknek megfelelő mennyiségű tudásuk van. Pasteur helyesen mondta, hogy csak a felkészült elméjű ember kaphat inspirációt. Ma már adataink is vannak arra nézve, mennyi ideig tart az elmét felkészíteni arra, hogy nagymértékű kreativitásra legyen képes.
Első ránézésre nem világos, hogy az élet különböző területein miért ugyanolyan hosszú ideig tart ez a felkészülés. Az emberi teljesítményeket azonban más emberek teljesítményeivel összevetve szokás mérni. Ekképpen az emberi élet hosszúsága eleve meghatározza a versenyt: tökéletesedésünk érdekében nem tölthetünk el egy bizonyos mennyiségnél hosszabb időt. Ezen oknál fogva, a jelentős teljesítményekre való felkészüléshez szükséges idő (azok számára, akiknek tehetségük esélyt teremt erre) nagyjából ugyanannyi kell legyen a különböző területeken.
A John R. Hayes által a sakkmesterekről és a zeneszerzőkről, továbbá valamivel kevésbé szisztematikusan a festőkről és a matematikusokról összegyűjtött adatok tíz évre teszik ezt a bűvös számot. Szinte egy olyan ember sem volt ezeken a területeken, aki képes lett volna nagy jelentőségű alkotásra vagy teljesítményre azelőtt, hogy legalább tíz évet ne tanult és gyakorolt volna nagyon intenzíven.
És mi a helyzet a csodagyerekekkel? Mozart nagyon jelentős darabokat alkotott tizenhét éves korában – de semmiképpen sem korábban. Mozart egyes ifjúkori műveit senki sem hallgatná, ha nem Mozart írta volna őket. Mivel azonban Mozart már négyéves korában is szerzett zenét, tizenhét éves korára már tizenhárom évnyi tanulás állt a háta mögött.
Forrás: Herbert Simon: Az ésszerűség szerepe az emberi életben c. könyv, A racionalitás alternatív nézőpontjai c. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése