A sakkmesterekről nagy mennyiségű adat áll rendelkezésünkre az intuíció témájában. Mutassunk egy mesternek vagy egy nagymesternek egy játékközepi táblaállást. Mindössze öt vagy tíz másodperces szemlélődés után valószínűleg jó lépést fog ajánlani – az esetek nagy többségében ez a legjobb lépés az adott szituációban. Ha ugyanez a mester ugyanezt a játékot egy erős ellenféllel játsza, akkor nem fog azonnal lépni; lehet, hogy
három percet fog ülni az asztalnál, de lehet, hogy fél órát, amíg eldönti, vajon első benyomása helyes volt-e. De az esetek 80 vagy 90%-ában ez a bizonyos első benyomás helyesnek fog bizonyulni.
Készültek számítások arról, hogy a sakkmesterek számára hányféle ismerős módon szerepelhetnek a figurák a táblán. A becslések szerint körülbelül ötvenezerféle ilyen mód létezhet, ami körülbelül ugyanannyi, mint amekkora az anyanyelvi szókincsünk. A szaktudás bármely területén az intuíció fő forrása az, hogy rendelkezünk egy fejlett különbségtevő hálózattal, amely képessé tesz bennünket különböző tárgyak vagy helyzetek tízezrei közül bármelyiknek a felismerésére. Intuíció az a képesség is, amikor az ember felismeri egy barátját az utcán, majd előhívja emlékezetéből mindazt, amit tud erről a barátról. Ha sokmindent tud róla, akkor képes lesz helyes ítéleteket is alkotni vele kapcsolatban. Kölcsönadhat-e neki pénzt, vagy nem? Visszakapja-e, ha ad neki? Ha jól ismeri a barátját, akkor intuitív módon eldöntheti, hogy kérdéseire igen vagy nem-e a válasz.
Forrás: Herbert Simon: Az ésszerűség szerepe az emberi életben c. könyv, A racionalitás alternatív nézőpontjai c. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése