A kínai számnevek rendkívül logikusak: egytõl tízig minden számra külön szó létezik (ez eddig nem meglepő), majd tíz felett szigorú egyszerűséggel azt mondják egy-tíz-egy, egy-tíz-kettő, stb. Húsz környékén pedig: egy-tíz-kilenc, kettő-tíz, kettő-tíz-egy stb. Már a magyar nyelvű leírásból is jól látszik, hogy a mi nyelvünk sem tartozik a leglogikusabbak közé ebben a tekintetben. Az angol ezzel szemben meglehetősen kaotikus, az egyesek például megelőzik a tízeseket, pl. négy-tizen (four-teen). Ráadásul a 11 és a 12 semmilyen módon nem utal arra, hogy azok (10+1)-et vagy (10+2)-t jelentenének, hiszen teljesen független szavak az előző számnevektől. Mindez azzal jár, hogy az angolul beszélő gyerekek, akiknek meg kell tanulniuk, hogy a számrendszerük tízes alapú, sokkal több nehézséggel találják szembe magukat, mint a kínai nyelven tanulók (Miller–Stigler 1987). Így például az angolul beszélő amerikai gyerekek gyakran mutatnak olyan hibát 10 és 20 közötti számoknál, ami azt jelzi, hogy nem értik, hogy ezeket a számneveket hogyan lehet kombinálni, vagy hogy hogyan használható a 11 vagy 12. Ilyen hibákat a kínai gyerekek nem követnek el. Ugyanakkor Millerék egy másik vizsgálatukban azt is megállapítják, hogy a számnevek tanulási üteme nem függ össze az egyszerű számolási képességekkel, amikor például a gyerekek tárgyak számosságát állapítják meg. Vagyis a hatás szűken a számnevek mint szimbólumrendszer megtanulására vonatkozik, és nem tágabban a számok használatára.
Forrás: Az ezerarcú elme c. kötet, Krajcsi Attila: Nyelvi relativizmus: a numerikus ismeretek példája c. tanulmány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése