Különböző népcsoportok különböző módon használták a kezükön lévő ujjakat a számításaikhoz. Voltak, akik magukat az ujjakat feleltették meg a megszámlálandó tárgyaknak, és így eljutottak a 10-es számrendszer alapjaihoz, ahol 1-től 10-ig különböztetjük meg a számjegyeket, és a 10 után következő számot már úgy képezzük, hogy 10 + 1. Az egyiptomiak is többnyire a 10-es számrendszert használták – részben a 60-assal kiegészítve –, és a rómaiaknál is a 10-es számrendszer volt a legnépszerűbb. A 10-es számrendszerre utal a mai spanyol, olasz és portugál nyelv is, ahol a 11-re az a képzési szabály, hogy 10 + 1, a 12 pedig úgy jön létre, hogy 10 + 2. Szintén ilyen módon képezik a 11-es és 12-es számot a szláv nyelvek, de a román és a magyar is. Ezzel szemben a germán nyelvcsaládok mindegyikében külön szó van a 11-re és a 12-re. Ők tehát 12-ig jutottak el az ujjaikon a számolásban. Ez nem azért volt, mert öt helyett hat ujjuk volt, hanem mert ők az ujjaik helyett az ujjperceiken számoltak. Ha vetünk egy pillantást a kezünkre, akkor a négy egymás melletti ujjunk mindegyikén három jól elkülönülő ujjperc található, amelyeket a velük szemben álló hüvelykujjunkkal kényelmesen meg is tudunk számolni. Így aztán egy kézen 12-ig tudtak elszámolni, és a 12 jelentette a fordulópontot.
Forrás: Mosóczi András: A gondolkodás forradalma c. könyv, Kezdetben vala a trigonometria, aztán hamarosan jött a Tízparancsolat is... c. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése