A neuroplaszticitással foglalkozó Michael Merzenich úgy mutatta ki a plaszticitás versengő jellegét, hogy először is feltérképezte egy majom agyát. Az agy feltérképezése azon területek azonosítását jelenti, ahol a különböző mentális funkciók zajlanak. Merzenich elkészítette a majom teljes kéztérképét. Először megérintette a majom első ujját, és megvizsgálta, melyik agyi területen jelentkeznek kisülések. Az adott ujj agyi térképének megtalálása és határainak meghatározása után áttért a második ujjra. Öt egymás melletti területet talált, amelyek az állat öt ujjának feleltek meg.
Ezután amputálta a majom középső ujját, majd néhány hónappal később megismételte a térképezést. Azt találta, hogy a második és negyedik ujj agyi térképei belenőttek abba a területbe, ahol az eredeti térképen a harmadik ujj volt. Mivel a térkép már nem kapott jelzéseket a harmadik ujjtól, és mivel e hiányzó ujj miatt a második és negyedik ujj több munkát kényszerült végezni, ezek átvették a térképen felszabadult területet. Ez egyértelműen szemléltette az agyi térképek dinamikus mivoltát, az agykérgi területekért folyó szüntelen versengést és azt, hogy az agyi erőforrások felosztása a „használd, vagy elveszíted!” elv alapján történik.
Forrás: Norman Doidge: Hogyan gyógyul az agy? c. könyv, Az orvos, aki megsérül, azután meggyógyítja magát c. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése