Addig nem létezik valami, amíg nem érdekel, hogy létezik-e. A hagyományos felfogás értelmében látni annyit tesz, mint a külvilágot a tudatban leképezni. Kevin O'Reagen szerint azonban a látás annak tudása, hogy mit kezdhetünk a dolgokkal. Ráadásul az a benyomásunk, hogy a külvilágot részletgazdagon látjuk, csupán illúzió: valójában rendkívül leegyszerűsített információk érik el az agyat, s közülük is csak azok tudatosulnak, amelyekre fókuszálunk. A háttérről lényegében nem érkezik információ az agy tudatos régióiba. A fentiek bizonyításához O'Reagen olyan kísérleteket végzett, amelyekben röviden megszakította a bejövő vizuális információ folytonosságát, s így a kísérleti személy óriási változásokat sem vett észre a vetített képen, ha azok nem tartoztak a lényeghez. A kutató szerint a külvilágot egyfajta külső memóriaraktárként használjuk, innen a részletgazdagság téves képzete. Egy másik érdekes megállapítás az, hogy a külvilág eseményeit folytonosnak. látjuk, pedig a tudatunk kikapcsol, amikor pislogunk vagy szakkádszerűen (oldalirányban) mozog a szemünk. A folytonosság érzete szintén illúzió, valójában az alváson kívül naponta 3-4 órát vakok vagyunk, csak nem vesszük észre.
Forrás: Boldogkői Zsolt: A szabad elme illúziója c. könyv, 1. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése