De hol jön létre az akarat?

A szivacsok kb. 650 millió éve terjedtek el; ezek kétségtelenül valódi többsejtű szervezetek, amelyek sejtközösségén belül egyértelmű munkamegosztás érvényesül. Mégis kérdés, hogy joggal nevezhetjük-e a szivacsot egyednek. Bizonyos szivacsokat át lehet préselni egy durva szövésű kendőn, és a töredékek újra összeállnak, hogy rekonstruálják az egyedet.

Nagyjából ugyanekkor jöttek létre a szintén különálló sejtekből viszonylag primitív telepet alkotó hidraállatok. E medúzákban nem is az a legkülönösebb, hogy úsznak, hanem hogy van irányuk és látszólag céljuk is. A medúzának nincs központi idegrendszere, azaz agya, csak egy ideggyűrű az ernyő peremén vagy egy egyszerű idegháló. Akkor ki hozza a döntéseket a közösség nevében? Hogyan kerül szinkronba a közösség, ha senki nem határozza meg az irányt? Úgy tűnik, hogy a szaporodáshoz a part felé akar haladni, de hol jön létre az akarat? A medúzának látszólag nincs énje, csak egy kollektív felettes énje. És miért nem alakított ki irányítóközpontot, ha egyszer nem kevesebb mint 600 millió év állt rendelkezésére? A prózai válasz talán az, hogy eddig is jól megvolt nélküle: győztes csapaton ne változtass.

A medúza sikerének feltétele tehát az volt, hogy képes az együttműködésre és a sejtek közötti munkamegosztásra. Az egy sejtből több sejtre való forradalmi áttérés azon alapul, hogy érdemes közösséget alkotni. A többsejtű organizmusokban az az igazán figyelemre méltó, hogy a sejtek többsége lemondott a szaporodásról; egy olyan, egymást támogató szervezetet alkottak, amelyek ezt a létfontosságú feladatot az ivarsejtekre delegálták - ők viszik tovább a közösség genetikai stafétabotját. Ennek alapján nevezte Richard Dawkins az egyedet, a testet a gének túlélőgépének, az újabb gének létrehozását szolgáló eszköznek. Ezáltal a tyúk a tojás módszere arra, hogy új tojásokat alkosson. A közösségalkotó rovarok ezt metaszinten alakították ki. Ők maguk természetesen többsejtűek, de emellett ugyanazt az elvet vezették be, mint társadalmi szinten, ahol a királynő (és egy maroknyi hím) felel a társadalom kollektív szaporodásáért. Ez nem sokban tér el attól, ami számos szociális és csoportban élő emlősállatnál is működik, ahol a csoport szaporodási feladataiért gyakran az alfa-pár felel.

Forrás: Dag O. Hessen és Thomas Hylland Eriksen: A versengés paradoxonjai c. könyv, Együttműködés = magasabb szintű verseny? c. fejezet