Ösztöncselekvések kifejlődéséről

A fiatal állat fejlődő ösztöncselekvése a végső kialakulás elérése előtt éppúgy működésbe tud lépni, mint azt követően, pontosan úgy, ahogy egy szerv is képes erre. Valamely szerv és a használatát meghatározó ösztönös mozgáskoordinációk fejlődésének korántsem kell egyszerre végbemennie. Ha a cselekvés kifejlődése megelőzi a szervét, a helyzet könnyen áttekinthető. Így például az összes récefélénél a kiskacsák szárnyai aránytalanul kicsik és használatra alkalmatlanok. Ennek ellenére már életük első napjaiban kiváltható náluk egyfajta harci reakció, amelynek során pontosan ugyanazokat a mozgáskoordinációkat mutatják, mint a fajhoz tartozó felnőtt egyedek, emelyek behajlított kéztővel ütnek a csőrükkel megragadott és kellő ütéstávolságban tartott ellenségre. De a mozgás veleszületett koordinációja kezdettől fogva a kifejlett madár testméretéhez van szabva, így a fiatal állat ellenfelét olyan messzire tartja magától, hogy parányi szárnyaival egyáltalán nem képes elérni!

Ha megfordítva, a szerv kifejlődése korábban befejeződik, mint a hozzá tartozó ösztöncselekvésé, az összefüggéseket nem ilyen könnyű áttekinteni. Sok madárnál a fiatal állat szárnyai mechanikailag már jóval azelőtt működőképesek, hogy a repülő mozgások koordinációja hozzáérik. Amikor azután a koordinációk érése kezdi behozni a szervek már előbbre tartó fejlődését, az egész folyamat azt a benyomást kelti, mintha tanulásról lenne szó. A mindig azonos végeredménytől eltekintve egyetlen külső jegy sem árulkodik arról, hogy itt pontosan előírt pályán haladó érési folyamatról van szó. Ezért itt kísérletekre van szükség. Az amerikai Carmichael huzamos időn át narkotizált kétéltű embriókat úgy, hogy ez testi fejlődésüket nem fékezte le, de valamennyi mozgásukat teljesen elnyomta. Amikor az embriókat fejlődésük későbbi szakaszában „felébresztette”, kiderült, hogy úszó mozgásaik semmiben sem különböznek azokétól a normális kontrollállatokétól, amelyek e mozgásokat már napok óta „gyakorolták”.

Forrás: Konrad Lorenz: Válogatott tanulmányok c. könyv, Az ösztönfogalom kialakításáról c. fejezet