A tapasztalat szerint az új ötletek leggyakrabban fiatal kutatók fejében születnek meg; támogatni kell őket, hogy új irányokat fejleszthessenek ki a tudományban. Leggyakrabban a félénkség zavarja őket, és ez meggátolja, hogy legyőzzék a konzervatív környezet szkepticizmusát. A fiatal kutatónak ezért rendkívül fontos az erkölcsi támogatás, talán még az anyagi támogatásnál is fontosabb. Ezt azonban a Tudományos Akadémia közösségének vezető tudósain kívül senki sem adhatja meg hitelt érdemlően.
Még fontosabb, hogy az Akadémia foglalkozzék az újonan kezdődő munkákkal, amikor még kétséges a siker, amikor még nem lehet tudni, mi lesz a dologból. Ezeket a munkákat „üvegházban kell gondozni”. Az Akadémia feladata, hogy magára vállalja a kockázatot, mert az ilyen munkák, sikerre jutván, a legjelentősebb eredményt adhatják.
Teljesíti-e mindezt az Akadémia? Vajon alkotó közösségi szervezet vagy bürokratikus szervezet módjára működik?
Forrás: P. L. Kapica: Kísérlet, elmélet, gyakorlat c. könyv, III. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése