Sok állat utódai genetikailag előre programozva jönnek a világra, bizonyos ösztönök és viselkedési minták megváltoztathatatlanul az agyukba vannak huzalozva. Testük és agyuk felépítését génjeik sajátos módon irányítják, ez pedig meghatározza, mivé lesznek, és hogyan viselkednek. A légy reflexszerűen menekül az átsuhanó árnyék elől; a vörösbegy veleszületett ösztönét követve repül télen dél felé; a medve téli álomra vágyik; a kutya igyekszik megvédeni gazdáját: ezek mind a fixen behuzalozott ösztönök és viselkedési minták példái. A megváltoztathatatlan huzalozás teszi lehetővé, hogy ezek a teremtmények születésüktől fogva úgy mozogjanak, mint szüleik, bizonyos fajok egyedei pedig önállóan táplálkozzanak és szüleik segítsége nélkül képesek legyenek az életben maradásra.
Az ember esetében bizonyos mértékig más a helyzet. Az emberi agy az újszülött világra jöttekor tartalmaz ugyan bizonyos genetikai eredetű fix huzalozást (például a légzés, a sírás, a szopás és az arcokra figyelés képességét, valamint azt a képességet, hogy részletekbe menően elsajátítsa anyanyelvét). Az állatvilág fajaival összehasonlítva azonban az emberi agy születéskor szokatlanul kialakulatlan. A huzalozás részletei nincsenek az agyba programozva; ehelyett a gének csak nagyon általános elveket adnak meg a neurális hálózat megtervezéséhez. A huzalozás finomhangolását a világról szerzett tapasztalatok végzik el, lehetővé téve az alkalmazkodást a helyi körülményekhez.
Az emberi agynak ez a saját környezetéhez való alkalmazkodási képessége tette lehetővé fajunk számára, hogy bolygónk bármely ökoszisztémájában uralkodóvá váljék, és megtegyük első lépéseinket a Naprendszerben.
Forrás: David Eagleman: Az agy c. könyv, 1. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése