Az ember egy léggömbhöz hasonlítható. A levegővel telefújt és a leeresztett luftballon anyagiságában teljesen azonos, akárcsak az élő és nem rég halott ember, mégis lényegileg különböznek, holott a felfújt léggömbben épp úgy nincs semmi, mint azon kívül. A lélek nem más, mint a luftballon anyagát feszítő, ezáltal azt valamivé tevő semmi, mely materiálisan hozzáférhetetlen, mégis a léggömb lényegét adja. S ha egy tűvel átszúrjuk a léggömb vékony anyagát, ezzel a belső semmit (lélek) a külső semmivel (Isten) egybenyitjuk, ez a halál.
Forrás: Puzsér Róbert: Forrás c. könyv, A semmi börtöne
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése