A megszállottság vírusa

1930 nyarán nem az előttem álló mérnöki tanulmányok izgattak. Heveny formában tört ki rajtam egy betegség, amely rendszeres időközönként megtámadja a matematikusokat, ahogy az összes többi tudóst is: egy probléma megszállottjává váltam. A tünetek jól ismertek és könnyen felismerhetők, különösen az áldozatok feleségei számára, hiszen az antiszociális viselkedés súlyos fokozódásáról van szó. Gyakran jelentkezik alváshiány és étvágytalanság is. Az én esetemben különösen súlyos formában jelentkeztek a tünetek, olyannyira, hogy a családom komolyan aggódott értem.

Tulajdonképpen egy csekély jelentőségű és még annál is kevesebb következménnyel járó probléma gyötört ilyen erősen. Harmadfokú egyenletekről volt szó, és a megoldást már 1545-ben közzétette Cardano. Levezetni azonban sehogy sem tudtam. Engem azonban nem lehetett eltántorítani, elhatároztam, hogy a végére járok a harmadfokú egyenletek megoldásának.

Amikor kezembe vettem nyári olvasmányomat, a harmadfokú egyenletekről szóló résznek már az első soránál elakadtam. Valahogy így szólt: legyen x = u + v. Mivel tudtam, hogy a megoldás két köbgyök összege lesz, ez nyilvánvalóan jelezte a választ, és ezt rendkívül igazságtalannak ítéltem. Nagy különbség van motiváció és a kivitelezés között. A matematikai magyarázatok többsége sajnálatos módon az utóbbit hangsúlyozza az előbbi kárára.

Amíg nem értettem a formális levezetés mögött húzódó motivációt, nem is voltam hajlandó elfogadni, és nyílt támadásnak tekintettem. Kijelentettem hát, hogy keresek egy másik, kielégítőbb levezetést. Apám szkepticizmusát jól érzékelteti, hogy öt zlotyt (az akkoriban nagyon sok pénznek számított)n ajánlott fel, ha sikerrel járok.

Életem során többször is megtámadott a megszállottság vírusa, és a fertőzést okozó problémák egy része nagy jelentőségűnek bizonyult a matematika és a tudomány számára, de soha nem dolgoztam többé olyan keményen és lázasan, mint 1930 nyarán. Korán keltem, alig ettem, késő este fáradtan zuhantam ágyba. Nem találkoztam a barátaimmal, még a randevúkról is lemondtam. Stratégia híján véletlenszerű irányokban tapogatóztam, gyakran megismételtem a hiábavaló kísérleteket, és rendszeresen zsákutcába jutottam.

De egy szép napon sikerült! Ott sorakoztak előttem Cardano képletei. Több mint egy napomba került, hogy felfejtsem a bizonyítás fonalát a papírhalomból. A végén a teljes levezetés elfért három-négy sűrű oldalon. Apám vetett egy pillantást fáradozásom eredményére, és fizetett, mint a katonatiszt.

Forrás: Mark Kac: A véletlen rejtélyei c. könyv, Előhang c. fejezet