A XX. század elején Budapest volt Európa leggyorsabban fejlődő metropolisza.
Ez a város tudósok, művészek és leendő milliomosok olyan seregét produkálta,
amely csak az itáliai reneszánsz városállamaihoz fogható.
Találóan mutatott rá Marx György egy előadásában e ritka jelenség gyökereire:
Gondolatok virágzását különösen serkentheti az ideológiák sokfélesége, a vélemények ütközése.
Aligha volt hazánkban változóbb az időjárás, mint a századelőn, amikor
császárság és köztársaság, parlamentarizmus és ploretárdiktatúra,
feudalizmus és ipari forradalom, dzsentribürokrácia és kötelező közoktatás,
imperialista hadüzenet és idegen katonai megszállás,
emancipáció és numerus clausus követték egymást szédületes sebességgel.
Ezek voltak a nagy nemzedék iskolaévei.
Mi mást adhatott a kis ország tehetséges fiainak?
A feltűnő és elbukó ideológiák kritikai szemléletét, a tekintélyek agnosztikus elvetését,
vad asszociációkat. Ezért hívják őket őrült magyaroknak,
akiknek olyan ötletei támadnak, amelyekre más józan ember nem is gondol.
Jacques Monod Nobel-díjas biokémikus, aki több magyar tudóssal kutatott és tartott fenn barátságot,
megjegyezte: Le kellene zárni a magyar határt, nehogy még több tudós jöjön ki,
s őrjítse meg az egész nyugati tudóstársadalmat.
Forrás: Magyar matematikus portrék c. kötet (Róka Sándor szerkesztésében), Hazánk legnagyobb Jancsija c. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése