Bolyai Jánosnak egy 1858-ból származó feljegyzése szerint a forradalom megállította az ipar és a kereskedelem kerekét, sok felesleges vérontást követelt, az intelligencia csonkulását okozta. Tanulságként leszűri: csak békés úton, művelődésfejlesztéssel kell a társadalmi haladást, az emberi boldogulást munkálni. Pozitív történelmi tettek nem valósíthatók meg erőszak útján. A társadalom életében feltétlenül szükség van javításra, módosításra, de csak szelíd úton, okszerű meggondolással, senkinek testi-lelki sérelmet nem okozva. Mindenkinek joga van a jobb életre, de nem azon az áron, hogy ezzel árt másnak.
Az alnép magára soha nem indít forradalmat – írja. Csak műveltebb alosztályból származók vagy elszegényedett főosztályból eredettek képesek forradalmi mozgalmakat szervezni, a kalitkába szorított erőket célirányosan felszabadítani. De ha nem gyűlnek fel haragvó energiák, akkor a lázadás szellemének nincs mit a szekere elébe fognia. Ha a nép boldogul – nem gondol forradalomra.
Forrás: Benkő Samu: Bolyai János vallomásai c. könyv, Keserves vasidőre jutva c. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése