Hosszú idővel ezelőtt Afrika éghajlatában jelentős változások mentek végbe. Egyre szárazabb lett a klíma és visszaszorultak az esőerdők. A szavannák egyre nagyobb teret nyertek. Az élelem és a víz már nem állt olyan bőven rendelkezésre, mint egykor az erdőben, ahol szinte csak le kellett hajolni érte, hanem nagy távolságokra szétszórva lehetett csak megtalálni őket. Aki eleget szeretett volna enni és inni, le kellett járja a lábát. A tetejében, mindezt a trópusi Afrikában, a perzselő napon. Felvetődött tehát egy újabb probléma: le kellett hűlni, nehogy – szó szerint – felforrjon az ember agya.
Ez mindenekelőtt az agy szempontjából volt létfontosságú, mert az agy különösen érzékeny a túlmelegedésre – egyebek mellett –, ezért is olyan veszélyes a magas láz. Épp e túlmelegedési veszély miatt vetették le távoli őseink a bundájukat. Persze nem egy nap alatt, hogy mondjuk reggeli után kilenckor felakasztották a fogasra. Ez egy évezredeken át tartó, lassú folyamat volt. Szóval a szőrzet felkerült a fogasra és helyére a kiválóan működő izzadságmirigyek lépetek. Azt is tudjuk, hogy mindez nagyjából mikor történt: körülbelül 1,6 millió évvel ezelőtt, a Homo erectus idején – ennek afrikai változatát egyesek Homo ergasternek nevezik.
Szőrzetünk eltűnése jót tett hőmérsékletünk szabályozásának, de egy újabb probléma elé állított bennünket, ez pedig a nap által folyamatosan ránk lövellt ultraibolya sugárzás pusztító hatása volt. Az a fajta sugárzás különösen a bőrben lévő DNS-re veszélyes és vad sejtburjánzást, magyarul rákot indíthat el. Tehát miután elszőrtelenedtünk, kellett valami, ami gátolja az ultraibolya sugárzás káros hatását. Ez a valami a melanin, egy bőr által termelt, sötét színezőanyag. Miközben a természetes kiválasztódás apránként lekoptatta a szőrzetet, a bőr fokozatosan egyre sötétebb lett.
Megmaradt némi szőrzet a szeméremtájékon, a hónaljban és leginkább a fejen. A természetes kiválasztódásnak köszönhetően megtarthattuk a koponyánkon lévő szőrzetet. Nem ajándék gyanánt, hanem mert rendkívül jól tudtuk használni a napsugarakkal szemben. Ne felejtsék el, hogy még távolabbi őseink, az Australopithecusok, ekkor már legalább négymillió éve felegyenesedve jártak, azaz két lábon és a fejük teljesen ki volt téve a nap sugarainak, mégpedig éppen ott, ahol a rendkívül sérülékeny agy található. Az elszőrtelenedés kiváló ötlet volt a testhőmérséklet csökkentésére, de odafenn, a fejen több kárt, mint hasznot okozott volna.
Forrás: Mark Nelissen: Darwin a szupermarketben c. könyv, Asszonyom, mi az ön szabványbeállítása? c. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése