Modellek válsága

Valójában a válság fő oka ugyanaz, mint a rénszarvasoknál, amikor a populáció kezdi elérni a sziget eltartóképességét. Ezek a modellek maguk is alakították a világot, és a világ ma már kezd kívül esni ezeknek a modelleknek az érvényességi tartományán. Ilyenkor szerintem nem kell kárhoztatni sem a közgazdászokat, sem a bankárokat, sem a politikusokat. A felelősség persze a politikusoké, de a kárhozat nem feltétlenül. Kinek higgyenek, ha nem a legjobb, Nobel-díjas közgazdászoknak? Ráadásul miért ne higgyenek nekik, ha láthatóan évtizedeken keresztül kisebb zökkenőkkel, de ment a szekér? Tehát valójában most ezeknek a modelleknek a válságát éljük át, és egyik percről a másikra nem fog új modell kialakulni. Elég ha csak a természettudományoknak a közgazdaságtannál valamivel hosszabb történetére gondolunk.

A természettudományok esetében például itt volt a newtoni mechanika. Csodálatos modell: a porszemtől az égitestekig gyakorlatilag mindenre érvényes volt, és egy korábban soha nem látott technikai fejlődést alapozott meg. Aztán ott is beleütköztek a modell határaiba, amikor nagyon pici részecskékkel, mondjuk elemi részecskékkel kezdtek foglalkozni a fizikusok, és kiderült, hogy a newtoni mechanikának is megvan a maga érvényességi tartománya, amin kívül csupa marhaság jön ki belőle. Nos, a közgazdaságtan modelljei sosem büszkélkedhettek ennyire tág érvényességi tartománnyal. Mindig felmerültek kételyek meg ellenpéldák, néha egészen éles ellenpéldák, de összességében azt kell mondani, hogy majd fél évszázadon keresztül egészen jól leírták a világot. Leírták, hogyan működik a gazdaság, és bizonyos értelemben pech, bizonyos értelemben viszont elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb elkezdtük komolyan feszegetni az érvényességi tartományukat. Az a helyzet – és nem csak a közgazdaságban, nem csak a modellek alkalmazásában –, hogy mindig túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk mennyire messzire mehetünk. Valóban nem lehetett tudni korábban, amíg érvényes volt a modell, hogy hol van a határa. A newtoni mechanikára maga Newton úgy gondolta, hogy felfedezte a természet örök és mindenkor érvényes törvényeit, háromszáz év múlva azonban rájöttünk, hogy ennek is vannak korlátai, ennek is van érvényességi tartománya. Tehát amiről most szó van, az a gazdasági modellek válsága, és nem az a baj, hogy nincsen alternatív modell – van bőven. A baj, hogy benne vagyunk a válság kellős közepében, és letesztelni ezeket az alternatív modelleket hosszú időbe kerül. Úgyhogy ha valaki azt mondja, hogy az ő kezében van a bölcsek köve, a válság megoldásának a kulcsa, nyugodtan kételkedjünk.

Mit lehet ilyenkor tenni? A tudomány helyét átveszi a józan paraszti ész. Az utóbbi néhány száz évben megtanultuk, hogy érdemes a tudományra hallgatni, ha a tudománynak van mondanivalója - de ha nincs, akkor mást kell csinálni. Ettől még persze nem fog visszaállni ugyanaz a fejlődés, amit az elmúlt ötven évben megtapasztalhattunk, hiszen pont a motorját kapcsoljuk ki, vagyis azokat a tudományos modelleket, amelyek többet tudnak mondani, mint a józan paraszti ész. De stabilizálódhat, konszolidálódhat a helyzet, elkezdhetjük tesztelni a jövő módszereit, előbb-utóbb ki fognak alakulni azok is.

A mostani helyzet persze a társadalmi modellek válsága is: mindig, amikor egy régi jól bevált modell az érvényességi tartományai határába ütközik, utána zűrzavar jön, hiszen jól bevált dogmákat kell feladni. Galilei és Kolumbusz után például azt, hogy a Föld lapos és a világ közepe, a XX. század elején meg azt, hogy minden kiszámítható, csak elég okosnak kell lenni hozzá – ilyen, jól bevált dogmákat feladni pedig nem megy könnyen. Ugyanez várható a mostani válság társadalmi hatásaiban is: néhány jól bevált dogmát, például az állam jelenlegi szerepét, fel kell adni, csak az nem világos még, hogy mi fog a helyükbe kerülni.

Forrás: Mesterkurzus c. sorozat, Krízishelyzetben – A válság mint esély c. könyv, Dr. Mérő László fejezete