Az ezt vagy azt a millenniumi problémát kutató matematikusnak nem a pénzjutalom a legnagyobb ösztönzés, hanem az a részegítő lehetőség, hogy halhatatlanná válhat a matematika által. Clay egyik vagy másik problémájának megoldása egymillió dollárt hozhat a konyhára, de az semmi ahhoz mérve, hogy az ember neve felkerül a civilizáció szellemi térképére. A Riemann-hipotézis, a Fermat-sejtés, a Golbach-sejtés, a Hilbert-tér, Rámánudzsan tau-függvénye, az euklideszi-algoritmus, a Hardy–Littlewood-féle körmódszer, a Fourier-sorok, a Gödel-számozás, a Siegel-nullahely, Selberg nyomképlete, Eratoszthenész szitája, a Mersenne-prímek, az Euler-szorzat, a Gauss-egészek – mind-mind halhatatlanná tették a prímek vizsgálatában rájuk bukkanó matematikusokat. Nevük még azután is sokáig fennmarad majd, hogy kortársaiké – Aiszkhüloszé, Goethéé és Shakespeare-é – rég feledésbe merült. G. H. Hardy szavaival: a nyelvek kihalnak, de a matematikai gondolatok nem. A halhatatlanság ostoba szónak tűnhet, de bármit jelentsen is, elérésére valószínűleg egy matematikusnak van a legtöbb esélye.
Forrás: Marcus du Sautoy: A prímszámok zenéje c. könyv, Legyen Ön is milliomos! c. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése